Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

 

                                                                          "Bábkiállításom megnyitójára"

 

Hangjegyek vitája

 

 

   Egyszer volt, hol ne volt, volt egyszer egy nagy hangjegyfüzet, melynek tíz lakója volt: Dalma, Reni, Mimi, Fanni, Sziszi, Lilla, Timi és Diana. Hangjegyek voltak, akik Violin nénivel éltek nagyon sokáig békességben és nyugalomban.

   Minden napjuk azzal telt, hogy reggeltől estéig gyakoroltak. Violin néni vezényelte, azaz irányította őket. Sok-sok türelem kellett hozzájuk az utóbbi időben, hisz a nyolc hangjegy állandóan összeveszett. Violin néni nagyon bánatos lett, mert a közelgő fellépésük kerül már-már veszélybe.

   A mai nap reggelén Dalma igen bánatosan felt fel. Ült az ágyán, fennhangon szipogott.

   - Csak nem megfáztál, Dalma? – kérdezte Fanni meglepetten.

   S Dalma csak szipogott, szipogott és szipogott tovább. Nem akart válaszolni.

   - Hagyd már abba, Fanni! Tudod, hogy semmi baja, de már nagyon szeretne más hangot énekelni.

   - Hogyhogy? – csodálkozott el Sziszi és Lilla.

   - Csak azt nem tudja, milyen hosszú ideig tart, míg egy másik hangra át tud állni. S addig mi mit csináljunk? – háborodott fel Diana, a felső dó.

   - Könnyű neked, mindig te vagy a legelismertebb, a legcsodálatosabb a hmmmmmmm…! – szólt Dalma az alsó dó.

   - Nem tehetek róla – mondta Diana. – Sokkal kevesebb az alsó dó szerepe. Tudod, szerencsésnek áll a világ! – legyintett flegmán Diana, s ott hagyta a többieket.

   - Azért azt be kell vallani, hogy Diana az udóbbi időben igen-igen fenn hordja az orrát.

   Dalma felállt, s kiment a szobából.

   Az első gyakorló foglalkozás pontosan kilenckor kezdődött. Minden hangjegy elfoglalta a helyét, azaz két hangjegy nem jelent meg. Violin néni nagyon mérges lett. 

   - Már megint hiányzik valaki! Pedig tudjátok, mennyire fontos időben meginni a mézes-tojásos italunkat. Hol van Diana és Dalma?

   - Reggel ismét összevesztek – szólt Fanni.

   - Milyen makacs ez a két hangjegy! – kiáltott fel Violin néni. Megígértem nekik, hogy a következő évadon kicseréljük a hangjegyeket – fejezte be mondanivalóját Violin néni.

   Ekkor megjelent az ajtóban Diana.

   - Hangjegyek Isten hozott! Hol s merre jártál? – kérdezte Violin néni.

   Diana felrántotta a vállát, válaszra sem méltatta Violin nénit. A termen kisebb nemtetszés vonult végig. Ekkor Diana megszólalt:

   - Akkor sem fogom átadni a felső dót Dalmának! – kiáltott fel hirtelen Diana.

   - Ezt nem te mondod meg! – válaszolt határozottan Violin néni.

   - Bárkinek átadom, de neki nem! S ezt Violin néni sem tilthatja meg! – sikítozott Diana.

   - Azt elfelejtetted, hogy a hangjegyszerepek kiadás mindig is az én feladatom volt, s az is marad!

   Ekkor megnyikordult az ajtó, lehajtott fejjel belépett a terembe Dalma.

   - Elnézést kérek, de meggondoltam magam. Várok – suttogta az alsó dó.

   - Örülök – mondta Violin néni. – Amúgy az óra végén szeretnék bejelenteni egy fontos dolgot.

   S ezzel elkezdődött a gyakorlás. A hangjegyek gyönyörűen szólaltatták meg hangjaikat, Violin néni nem is győzött csodálkozni bennük.

   Az óra végén egyre izgatottabbak lettek a hangjegyek.

   - Violin néni, mi az a nagyon fontos dolog? – kérdezték szinte egyszerre a hangjegyek.

   - Nos, tehát, jól van, nem húzom tovább. Bejelentem, hogy kiegészül a mi kis csapatunk hat fél hangjeggyel. S így sokkal árnyaltabban tudjuk előadni dalainkat az embereknek.

   A hangjegyek mindnyájan örültek, csak a felső dó, Diana ugrott fel, és rohant ki a teremből.

   - Nem akarok több hangjegytársat! Nem kellenek az idegenen! Pont elég megküzdenem Dalmával!

   S ekkor látták utoljára a felső dót. Úgy eltűnt, hogy soha többé nem került elő. Azóta az alsó dó vette át Diana szerepét, s csak így tudják előadni dalaikat.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.