Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A hét jó barát és a négy évszak

2009.04.18

 

Kép

 

A hét jó barát és a négy évszak

 
 


   Egy hosszú forró délután, mikor a hét jó barát, egy delfin, egy kutya, egy sziámi kígyó, egy pillangó, egy sündisznó, egy ló és egy kis madár ismét összegyűltek a Kerek Erdő közepén, hogy játsszanak, de mindnyájan igen szomorúak voltak csak a kis madár őrizte meg vidámságát. Alig győzött csodálkozni.
   - Mi lelt benneteket? – kérdezte a kis madár. – Azért jöttünk össze, hogy játsszunk! – folytatta.
   - Igen, igen, de ... – válaszolta a delfin, aki a tóban pihent.
   A többi állat lehajtott fejjel bólogatott.
   - Igen, de mit jelent ez? – kérdezte a kis madár.
   - Csak nézz körül, kis madár! Nem jól van ez így! – mondta a sündisznó. – Megint nagy hőség köszöntött be, alig tudok gyümölcsöket találni – sajnálkozott tovább.
   - Bezzeg, mikor esett, és hűvösebb volt, mennyivel kellemesebb volt az élet! – kiáltott fel a ló.
   - S amikor az a sok szép virág nyílik tavasszal, mennyire melengeti lelkem! – áradozott a pillangó.
   - Én akkor is a nyarat szeretem a legjobban – jelentette ki a kígyó.
   - A telet senki sem szereti? – tette fel csodálkozva a kis madár.
   - Én!! – vakkantott közbe a kutyus. – A bogarak elmennek aludni, olyan kellemes csend ül rá akkor a természetre. Van benne valami békesség!
   - Elment az eszed? – kérdezte a delfin. – Mit lehet a télben szeretni?
   A kis madár értetlenül nézett a társaira.
   - Még magvakat sem lehet akkor találni, csoda, ha a madarak életben maradnak! – folytatta a delfin.
   - S mégis minden tavasszal mi adjuk hírül, hogy itt a kikelet! Tudjátok, hogy lehetséges ez?
   Az állatok felvonták vállaikat, néhányan még legyintettek is.
   - Az emberek minden télen megvendégelnek bennünket, s azt is hallottam, hogy a gyerekek szívesen nézik, ahogy csipegetjük a finomabbnál finomabb magvakat, s eljátszadozunk a kifüggesztett szalonnával. Hálából az év többi hónapjában elfogyasztjuk a fáikon nyüzsgő rovarokat és bogarakat.
   A hat jó barát tátott szájjal hallgatta a kis madarat.
   Mikor a sündisznó meg szeretett volna szólalni, nagy szél söpört végig, szinte meghajlította a fák törzseit. Majd egy hang szólalt meg:
  - Keljetek útra, látogassátok meg a „Négy évszak-tündér Birodalmát”, s csak azután alkossatok véleményt róluk!
   Ahogy befejezte mondanivalóját a hang, egy nagy fényes csillag repült kelet felé, szinte hívogatta a hét jó barátot.
   Leporolták magukat, követték a csillagot.
   Mentek-mendegéltek, egyszer egy nagy zöld kapu előtt találták magukat. Egymásra tekintettek, hogy mi tévők is legyenek.
   A ló összeszedte minden bátorságát, és kinyitotta.
   Kellemes tavaszi szellő érintette meg orcáikat, a napsugarak táncot jártak a bőrükön. A harmatos fűben megannyi hangya, a nyiladozó virágokon számos méhecske szorgoskodott, a hegy tövében ébredeztek a medvék. A közeli tó kékességben fürdött.
   Minden állatnak tetszett, kivéve a delfint és a kígyót.
   - Nagyon hideg a tó vize – kiáltott fel a delfin.
   - Majd megfagyok! – mondta dideregve a kígyó, és gyorsan egy napsütötte sziklára kúszott.
   Ekkor a csillag ismét hívogatni kezdte őket. Követték.
   Az erdei út végén feltűnt egy piros kapu. Odaballagtak hozzá és a pillangó azonnal kinyitotta.
   A nap még melegebben sütött, szinte perzselte lábuk alatt a talajt. A delfin rögtön a tóhoz rohant, beleugrott, vígan úszkált benne. A kígyó a part menti nádasban keresett pihenő helyet. A ló egy magas fa árnyékába, a sündisznó egy bokor alá húzódott be. A pillangó egyik virágról a másikra röpködött, alig tudott betelni a nyár látványával. A madárka ágról ágra röpködött, s tisztította meg azokat a kisebb rovaroktól és férgektől. A kutya körberohanta az egész erdőt, s nem győzte szomját oltani a tó vizével.
   A csillag újból feltűnt az égen. Az állatok tudták, hogy követniük kell. Úgy is tettek.
   Ahogy mentek, hatalmas vihar kerekedett. Teljesen eláztak. Alig várták, hogy megszáradjanak, mikor a madárka már messziről ezt csicseregte:
   - Már látom a következő ajtót! Biztos, hogy az ősz bújik el mögötte.
   Úgy is lett. A kutya két hátsó lábára állt, mellső mancsaival tárta ki a kaput.
   - Isten hozott az őszben! – mondta kedvesen a sündisznó!
   A delfin és a kígyó egymásra tekintett, megborzongtak. A kis madár alig tudta abbahagyni a repkedést, s vidáman ezt énekelte:
   - Hali-hali-halihó, ősszel szállni olyan jó! Nézzétek, milyen csodálatosak a fák levelei!
   - S mennyi gyümölcs potyog a hátamra! – áradozott a sündisznó.
   - Én akkor is fázom – jelentette ki a delfin, miközben a kígyó egyetértően bólogatott.
   - Mi történt a fűvel? – kérdezte a ló. – Olyan száraz! Mindig ilyen volt ősszel? – csodálkozott tovább.
   - Hová tűntek a virágok? – kérdezte a pillangó.
   - Nemsokára elalszik a természet – vágott közbe a sündisznó. – Alig várom, hogy összegyűjtsem az aszalt gyümölcsöket, s bevigyem a vackomba, s tavaszig alhassak.
   - Tavaszig?! – kérdezték hirtelen a többiek.
   - Igen, tavaszig. Nyugalomban álmodom át a telet. Még sosem láttam havat! – sóhajtott fel a süni.
   - Biztosíthatlak róla, hogy nem vesztettél semmit sem – mondta a kígyó.
   - Dehogy is, kedves kígyó! – mondta a kis madár. – Gyere, előbb ismerd meg, azután alkoss róla véleményt!
   - Az a kék kapu szinte bennünket hívogat – mutatott a távolba a pillangó.
   Ekkor mind a heten elindultak felé. Mielőtt kinyitották volna, egy fán hét sapkát, megannyi kesztyűt és sálat találtak. Szépen felvették, s egyenként átlépték a küszöböt.
   Friss, hideg levegő csapta meg az orrukat. Többen összerezzentek, megborzongtak. Ahogy mentek egyre beljebb, a föld is keményebbé vált, majd egyszer a talaj fehérré változott.
   - Ez a hó! – kiáltott fel a kutya.
   - Milyen puha! – mondta a delfin.
   - Érzitek? – kérdezte a kígyó. – Alig tudok menni rajta.
   S ekkor a kígyó elcsúszott, magával rántotta a delfint és a sündisznót, ők pedig a pillangót, a lovat és a kutyát. Meg sem álltak a tóig. Teljesen a közepéig. Ott megpróbáltak felállni, de minduntalan visszahuppantak, egymásra estek. Hatalmas nevetésben törtek ki. Azután négykézláb, araszolva közelítették meg a partot. Megkapaszkodtak egy-egy nagyobb fűcsomóban.
   A pillangó felröppent, megérintette a havat, és egy kisebb hólabdát gyúrt. Elhajította. Épp a kutya fején landolt. A kutya egyből viszonozta a hideg küldeményt. Alig telt el egy kis idő, hatalmas hó csatát rendezett a hét jó barát. Mikor elfáradtak, kerestek egy kis erdei házat, ahol megmelengették tagjaikat. Ekkor észrevették, hogy sűrű pelyhekben hullani kezdett a hó. Odarohantak az ablakhoz, nézték, csodálták a szebbnél szebb hópelyheket.
   Kis idő múlva az a csillag jelent meg az ablakban, aki végigvezette őket a négy évszakon és ezt kérdezte:
   - Nos, melyik a legjobb évszak?
   A hét jó barát egymás szavába vágott, úgy felelt, ám mindegyik sorolni kezdte az összes évszak szépségeit, csodáit.
 
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Laptulajdonos

(Tante Lisa, 2010.04.05 21:44)

Örülök

:)

szalaikincses.eoldal.hu

(Ibolya, 2010.02.16 18:42)

Tetszett! :)