Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A csökönyös hógolyó

2010.02.13
A csökönyös hógolyó
 
 

Kép


   Egyszer volt, hol nem volt, talán igaz sem volt, élt egyszer egy hógolyó.
   Tél volt. Vastag hó takarta a földeket, a kerteket, a házak tetejét. Az egész természet fehérbe öltözött.
   A gyerekek nagyon megörültek ennek. Amint véget ért a tanítás, rögtön kimentek hógolyózni. Akkurátusan összegyúrták a havat, s arra a pillanatra vártak, hogy útnak bocsássák a hólabdákat. A fiúk egymás hegyére-hátára rakosgatták, szinte gúlákba rendezték őket.
   Ekkor az egyik hógolyó úgy gondolta, hogy világgá megy. A többiek próbálták visszatartani, ne tegye. Hiába mondták neki, hogy milyen jó dolog repülni. Ráadásul utána újból összegyúrják és minden kezdődik elölről.
   A csökönyös hógolyó csak legyintett, s elkezdett gurulni, gurulni és gurulni. Ahogy haladt előre, egyre nagyobb és nagyobb lett.
   Mire elérte a kert végét, már olyan nagy lett, mint egy labda. Egyre lassabban és lassabban gurult hol előre, hol pedig hátra.
   Amikor a fiúk befejezték a hógolyózást, az egyik észrevette ezt a hólabdát és hívta a többieket. Épp jó lesz hóembernek!
   A fiúk visszagurították a ház elé, majd még két hatalmas hógörgeteget raktak rá. Répát szúrtak a fejébe orr gyanánt, két széndarab lett a szeme, egy lyukas fazék a kalapja, s egy sálat is tekertek a nyaka köré, nehogy megfázzon a hideg éjszakában.
   A csökönyös hógolyó azt sem tudta, mi történt vele. Ahogy egyre nagyobb lett, elsötétült a világ előtte. Csak azt érezte, hogy hatalmas súly nyomta egész testét.
   Teltek-múltak a napok, azután a hetek.
   A csökönyös hógolyó egy reggel fényt pillantott meg. Lelke is ujjongott. Újra látta az ismerős utcát, a fákat, és … Igen, valami puha-szálkás zöldet. A füvet! Kereste-kutatta a régi hógolyó barátait, de sehol sem találta őket.
   Eltűntek.

   Mikor a csökönyös hógolyó újra gurulni tudott, egyre több fűszál tapadt a testére.

Kép

 

   Kimelegedett.
   Megszomjazott.
   Úgy gondolta, lemegy a közeli patakhoz enyhíteni a szomját.
   Mire elérte a patakot, teljesen könnyednek érezte magát. Inni akart a vízből.
   Ahogy lehajolt, csak azt érezte, hogy belecsúszott a patakba.
   Eggyé vált vele.
   Teste szétterült, átlátszóvá vált.

   A víz vitte magával, s egyszer csak elérte az óceánt.

Kép

 

  
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Ismered

(Irén, 2010.09.02 07:04)

Nagyon tetszett.

Ügyesen írsz!
Gratulálok

Laptulajdonos

(Kiki, 2010.07.27 09:30)

Kedves Áron!
Örömömre szolgál, ha tetszenek a meséim. Esetleg tudnék a kisfiadnak személyre szabott mesét írni, ha megadsz két három szereplőt, s elküldöm az e-mail-edre.
Üdv:
Kiki

zsoteraron@mailbox.hu

(Zsótér Áron, 2010.07.26 21:39)

Nagyon szupi az oldal a 6 éves fiam innen kéri a mesét