Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az aranyláda története

2009.03.06
Az aranyláda története
 
 


Kecske király
         Országában
Élt egy nagyon
         Öreg birka,
Kinek aranyból
         Volt gyapja.
Híre ment az
         Állatoknál,
Dühödt puma
         Köztük járkál.
Gondolt egyet
         Kecske király,
Elfogatta az
         Öreg birkát.
Minden este
         A gyapját
A szolgák
         Lenyírták,
Egy ládába
         Belerakták.
Azonban
         Másnapra
Lett egy
         Óriási csoda.
Az a láda,
         Hol gyapja volt,
Arany színben
         Pompázott.
Parancsolta
         Kecske király,
A birkát
         Kétszer nyírják!
Szegény arany,
         Öreg birka
Egyik reggel
         Ébredt arra,
Gyapja aznap
         Cserbenhagyta,
Egyáltalán nem
         Nőtt nagyra.
Őrjöngött a
         Kecske király:
 
 
„Mivel tölti meg
         Kincstárát?”
Ha úgy dönt a
         Dühös puma,
Adót ró ki a
         Kecske királyra!
Várt egy napot,
         Aztán kettőt,
Eltelt végre
         Az esztendő.
Megérkezett
         A puma,
S ővele kapzsi
         Kívánsága.
Minden évben
         Húsz ládával
Telerakva a
         Birka gyapjával!
Ám az öreg
         Birkának
Azóta sem
         Nőtt a gyapja.
Dühödtében a
         Kecske király
Elűzte az
         Öreg birkát.
Alattvalóinak
         Azt mondta:
„Senki őt be
         Nem fogadhatja!
Cserbenhagyta
         Az országát,
Bűnhődjön is
         Ő immár!”
Nem értette
         A sok nép,
Mire fel e
         Kegyetlenség?
Inkább össze
         Kéne fogni,
S nem fekete
         Bárányt emlegetni!
 
 
 
 
 
Mit tehetett
         Az öreg birka,
Gyapja nélkül
         Kelt az útra.
Mikor átlépte
         A határt,
Eltátotta ám
         A száját.
Vele szemben
         Egy nagy puma,
Éles fogát
         Mutogatta.
Jól megnézte,
         Körbejárta,
A kilétét
         Tudakolta.
Így tudta meg
         A puma,
Mennyire fél
         A királya.
Csodálkozott
         Azon puma,
Mit is mondott
         Az öreg birka!
Eszébe sem
         Jutott neki,
Kecske országát
         Megtámadni.
Váltságdíjat csak
         Azért kér,
Mert keltette
         A rossz hírét!
Öreg birkát
         A puma
Végre nagyon
         Megnyugtatta,
Magához őt
         Meghívta,
Kiszolgálta,
         Jól lakatta.
Egy szép reggel
         Úgy ébredtek,
Öreg birka
         Gyapja fénylett.
 
 
 
 
 
 
Újra kinőtt
         Arany szőre.
Vidámabb is
         Lett ő tőle.
Mikor ezt a
         Kecske király
Kémeitől
         Megtudta,
Követelte
         A pumától
A birkáját
         Rögtön vissza.
Elszomorodott
         A puma,
A birkája
         Most elhagyja?
Barátja lett
         Ő neki,
Hogy fogja
         Ezt túlélni?
Észrevette
         Gyapjas birka,
Mily szomorú
         Lett a puma:
„Dehogy foglak
         Elhagyni!
Barátságunkat
         Abbahagyni?
Befogadtál,
         Nem bántottál,
Bajom is
         Kitartottál.
Neked hálával
         Tartozom,
Nem nehéz ezt
         Betartanom,
Te vagy immár
         A barátom!”
Öreg birka
         És a puma
Megegyeztek
         Most abban,
Nem engednek
         A királynak.
 
 
 
 
 
 
Harcba hívta
         Kecske király
Az egész
         Országát,
Hogy megvívjon
         A pumával
És az arany-
         Gyapjas birkával.
Felállott a
         Két hadsereg,
Farkas szemet
         Nézett.
Ám a jelre
         A katonák
Fegyverüket
         Mind eldobták.
Elindultak
         Egyenként
Öreg birka és
A puma felé.
Kiáltozott,
         Ordítozott,
Kecske király
         Toporzékolt.
Kecske király
         Alattvalói
Megpróbáltak
         Bocsánatot kérni.
Vége lett a
         Háborúnak,
Kecske király
         Uralmának. 
 
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.