Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az elűzött kis lelkek

2008.12.27
 
Sisa Gábornak
 
 
Az elűzött kis lelkek
 
 


Egy elvarázsolt
            Kastélyban
Együtt laktak
            Tizenhárman,
Sötét padlás
            Szobájában,
Ennyi lélek
            Egy csomóban.
Szerették a
            Sötétséget,
A vihart és
            A szeleket,
Susogtak és
            Sziszegtek,
Embereket
            Ijesztgettek.
Megelégelték
            Az emberek,
Segítséget
            Is kértek.
Űrlényektől,
            Nem is mástól,
Iderepültek
            Egy bolygóról.
Beszéltek az
            Emberekkel,
Leszámolnak
            A lelkekkel.
Egy igazán
            Sötét este
Az űrlények
            Serege
A lelkeket
            Körbe vette.
Őket egyenként
            Elkapták,
Üvegkalitkába
            Belerakták, 
Jó nagy kulccsal
            Bezárták.
A sok lélek
            Alkudozott,
Ígéreteket
            Mondott,
Az űrlények
            Nem hittek,
Elvitték őket
            Messzire,
Idegen erdő
            Közepébe.
Örökké ott
            Maradtak,
Soha ki nem
            Szabadultak.
Az űrlények
            Visszatértek,
Kemény fizetséget
            Kértek,
Ám a kastély
            Őslakói
Nem tudták azt
            Megfizetni.
Ezért aztán
            Az űrlények
Elűzték ám
            Innen őket.
Hiába is
            Sírtak-ríttak,
Kis lelkekért
            Fohászkodtak,
Ők inkább
            Úgy döntöttek,
Hogy az erdőben
            Maradnak.
Sajnálták az
            Emberek, 
Hogy tehettek
            Ők ilyet!
Inkább néha
            A sötétben
Lenne még egy
            Kis rémület.
Így azután
            Az emberek
Újból lakást
            Kerestek,
Immáron
            A kastély
Űrlényeké
            Lett végleg.
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.