Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Bence legyőzi a tigrist

2009.03.06
Bence legyőzi a tigrist
 
 


   Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy kis faluban egy Bence nevű kisfiú. Bence még csak óvodás volt, akinek igen sok plüssállata volt. Ezek közül a legjobban a tigrist szerette, mégpedig a furcsa csíkjai miatt. Mindig azon gondolkodott, hogy kerültek rá azok a fekete csíkok! Azonban senkitől sem kapott választ, a felnőttek is csak azt válaszolták neki, hogy ilyennek született.
   Amikor a délutáni alvásra került a sor, mindig magával csempészte a takarója alá.
   Ma is épp így tett. Amikor Anikó néni nem látta, berohant vele az alvószobába, és takarosan betakarta.
   Elalvás előtt egy nagyon érdekes mesét hallott a barátságról. Amíg el nem aludt szorosan magához szorította kedvenc plüssállatát.
   Lassan elaludt, álmodni kezdett.
   Napsütéses délután Bencét a közeli erdőbe vitték a lábai. A mindig csendes kis erdő ma igen hangosnak, szinte lámásnak tűnt. Az össze erdőlakó a nagy tölgyfa alatt sorakozott, s lassan haladtak előre. Bence igen kíváncsi lett. Meg akarta nézni, miért is állnak sorban az őzek, a nyuszik, a madarak, de rákiáltottak:
   - Állj be te is a sorba!
   - Mi is azt tesszük már reggel óta! – mordult rá egy nyest.
   Bence visszaballagott a sor végére.
   Ott megtudta, hogy egy birkózóverseny miatt állnak sorban az állatok.
   - Kik fognak megmérkőzni? – tette fel a kérdést Bence.
   - Hát, te nem tudod? A tigris! – válaszolta egy vakondok.
   - És még ki? – csodálkozott el Bence! – Ki az ellenfele?
   - A nézők közül fogják kisorsolni – válaszolta az egyik üregi nyúl.
   - Mennyibe kerül a jegy? – kérdezte Bence.
   - Csak egy répába – mondta az üregi nyúl.
   - Dehogy! – vágta rá egy mókus fentről. – Tíz makkba.
   - Nekem azt mondták, hogy elég lesz két begy mag! – mondta hitetlenkedve a feketerigó.
   - Mindegy, csak adj valamit, és megkapod a jegyed – zárta le a vitát a szarvas.
   Bence kutatni kezdett a zsebeiben. Csak három üveggolyót talált. Gondolta, elég lesz, hogy bejusson az arénába.
   Úgy is lett. Átadta az üveggolyókat, megkapta a jegyét. Ráadásul a főhelyre szólt.
   Amikor elkezdődött a verseny, nagyon meglepődött, hisz az a tigris nem volt más, mint az ő barátja. Jobbra-balra kapkodta a fejét. Tudta, hogy a barátja még elég kicsi ahhoz, hogy bármelyik állattal is megmérkőzzön.
   A műsorvezető bemutatta tigrist, s elkezdődött a sorsolás.
   Ekkor Bence hirtelen felállt, a pást közepére rohant, s ezt mondta:
   - Szeretnék megvívni a tigrissel.
   A közönség zúgolódott, morgolódott.
   - Mennyit fizettél a jegyért? – kérdezte a műsorvezető.
   Bence átnyújtotta a jegyét.
   - Rendben – mondta a műsorvezető. – Kedves nézőink! Itt van ez az ifjú, aki kész megvívni a tigrissel. Amennyiben győz, elviheti az egész bevételt. Ha nem kiűzzük az erdőnkből.
   A nézők tapsoltak, felugráltak, kiabáltak, ki a tigrist, ki pedig a bátor kihívót biztatta.
   - Akkor kezdődjön a mérkőzés! – kiáltotta a műsorvezető.
   Tigris és Bence farkasszemet néztek egymással. Összeugrottak, leteperték egymást. Nagyon nagy küzdelem volt közöttük. 
   Már igen elfáradtak, mikor Bence egy jó fogás után két vállra fektette a Tigrist.
   Az arénában hatalmas üdvrivalgás söpört végig!
   - Még senki sem tudta legyőzni a tigrist! – kiáltotta a mikrofonba a műsorvezető.
   Középre hívatta a két küzdő felet, megfogta mindkettő kezét, majd Bence karját a magasba emelte.
   - Bence a győztes!
   Bence csak nézte a közönséget, s nem értette, miért is oly nagy öröm, ha a másikat legyőzzük?
   Odament a tigrishez, kezet, azaz mancsot rázott vele, majd odalépett a műsorvezetőhöz, és ezt mondta:
   - Köszönöm a biztatást. Azonban lenne egy nagy kérésem. Lemondanék az erdő javára a nyereményemről, de szeretném magammal vinni a tigrist.
   Ekkor még nagyon éljenezés söpört végig.
   - Kedves nézőink! Még ilyen nagylelkű kihívóval még nem is találkoztunk. Csak vidd, megdolgoztál érte.
   Nagy taps közepette Bence és a tigris elhagyta a küzdőteret, majd az erdőt is. Ahogy távolodtak, tigris elméje egyre jobban kezdett megnyílni.
   - Te vagy az, Bence? – kérdezte csodálkozva.
   - Igen – válaszolta. – Örülök, hogy megtaláltalak végre!
   S elindultak hazafelé, miközben Bence fogta a tigris mancsát.
   Fogta, szorította, nem akarta elengedni.
   Ekkor ébredt fel mély álmából Bence, kinek tigrisét visszarakták az ágyára, mert alvás közben leesett a földre.
 
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.