Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Epheszoszi királylány

2009.03.06
Epheszoszi királylány
 


Epheszoszban
         Élt egy király,
Kinek volt
         Egy lánya,
Kinek anyja,
         Ki távol jár,
E városnak,
         Mint amazon,
Alapjait
         Lerakta.
Ő volt Niké,
         Csodaszép,
Ám megszegte
         Az esküjét,
Szerelmes lett
         A királyba,
A dicső
         Tézeuszba.
Nevének a
         Jelentése:
Alapító,
         Törvényhozó.
Mindhalálig
         Megesküdtek,
Kitartanak
         Egymás mellett.
Rajtuk ült
         Ám az átok:
„Bármikor sújt
         Le rátok!”
Hisz amazonnak
         Tilos volt
Szerelmesnek
         Lenni!
Niké és Tézeusz
         Lánya, a
Szépséges
         Dezideráta
Világra jött,
         Ám ekkor
Beteljesedett
         Az átok. 
Nikéért az
         Amazonok
Titokban
         Eljöttek,
Vagy őt viszik,
         Vagy gyermekét,
Választani
         Neki kell.
Niké ezért
         Velük ment,
Csak egy szót,
         Mit sírva leírt,
Hogy őket
         Nagyon szereti.
Tézeusz és
         A lánya,
A szépséges
         Dezideráta
Így éltek
         Kettesben,
Nikét őrizték
         Kegyesen.
Volt egy átok,
         Nagyon álnok.
A lány nevét
         Elvették,
S egy idegen       
         Szóval illették.
Enikőnek
         Hívták immár,
De hamar
         Megszokta ám.
Teltek-múltak
         A hetek,
Azután meg
         Az évek.
Egyszer Enikő a
         Sziklás parton
Meglátott egy
         Roncshajót,
Odarohant,
         Észrevette, 
Hogy egy harcos
         Eszméletlen.
Bevitette a
         Palotába,
Egész nap csak
         Őt ápolta.
Mikor aztán
         Magához tért,
S majdnem
         Útra kélt,
Odaállt a
         Lány elé,
Kit feleségül
         Megkért.
Tézeusz ezt
         Meghallotta,
Gerjedt igen
         Nagy haragra,
Nem volt más
         Csak egy isten,
Ki a lányát
         Megkérte.
Akhilleusz volt
         A neve,
Szörnyű annak
         Jelentése.
Hogy adhatná
         Oda lányát
Hallhatatlan
         Férfinak?!
Tézeusz nagyon
         Szenvedett,
Ám nem
         Lépett közbe.
Választani
         Lányának kell.
Egy nagyon
         Komor este
Akhilleusz
         Enikőt a
Kikötőhöz
         Kérette.
Felment a
         Hajóra, 
Ezt Akhilleusz
         Hozatta.
Vigadalom
         Volt már ott,
Akhilleusz nagy
         Zajt csapott.
Énekeltek,
         Táncoltak
A szirének
         Akhilleusznak.
Enikő nem
         Értette,
Akhilleusz ezt
         Miért tette?
Mindig arról
         Regélt neki,
Csak Enikőt
         Szereti.
A királylány
         Távozott,
Lelke és a
         Szíve sajgott.
Visszament a
         Palotába,
Az apját
         Nem találta.
Egy nagy
         Sziklán állt,
Alatta
         Köves ár.
Az apjához
         Odalépett,
A szemébe
         Belenézett.
Tézeusz
         Megértette
Lányának
         Nagy fájdalmát,
Nem szólt,
         Csendben átkarolta,
Visszamentek

         A palotába.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.