Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kinga és Csibész

2008.12.27
  
Ullár Kingának
 
Kinga és Csibész
 


   Ez nem is mese, hanem egy igaz történet. Hallgassátok, gyerekek! Egy kislányról és annak kutyusáról szól.
   Kinga és Csibész a főszereplője. Mi az, hogy főszereplője! Hősök! A minap kitüntetésben részesültek mind a ketten.
   Nagyon merész tettet hajtottak végre!
   Egy szép őszi nap Kinga elindult Csibésszel sétálni. A kislány még nem tudott írni, de az édesanyjának rajzolt egy erdőt és egy kutyust, hogy nem egyedül vágott neki az útnak. A falon lévő játékórát beállította este hat órára, amikorra visszajön.
   Felrakta a karóráját, kis hátizsákját megrakta szendvicsekkel, egy kis kutyaeledelt is rakott az egyik zsebébe.
   Elindultak. Ballagtak egymás mellett. Míg Kinga mesélt, Csibész körbe-körbefutkározott.
 Ahogy bandukoltak, hangos kiáltásokra lettek figyelmesek.
   - Segítség! Segítség! – hangzott a távolból.
   Kinga és Csibész összenéztek. Felgyorsították a lépteiket a hang irányába.
   - Segítség! – hallatszott ismét a kiáltás.
   Csibész megragadta Kinga ruháját, és húzta maga után.
   Az elgyötört hangot egyre hangosabban hallották, tehát jó irányban haladtak.
   Csibész megpillantott egy kis cicát, aki a meredek partról nézett le a folyóra. Csibésznek eszébe sem jutott, hogy megfutamítsa nyávogós társát, érezte, baj van.
   Kinga egy kisfiút látott lent, a vízhez közel. Belesüllyedt a lába a mocsaras részen. Megpróbálta kihúzni, szerette volna elérni a parton kimosott gyökereket, de egyre lejjebb merült. 
   Kinga közelebb ment hozzá, felvett egy nagyobb faágat, majd odanyújtotta a kisfiúnak. Ám ő túl messze volt, elejtették, s az elmerült a sárban.
   Ekkor Csibész hirtelen megfordult, a meredek partfalat kaparta két mellső lábával. A szájába vett egy hosszabb, vastagabb gyökeret. Húzta-vonta, közben pedig mérgesen morgott. Kinga odarohant hozzá, s már ketten húzták a kisfiú felé a mentő „kötelet”.
  A kisfiú épp derékig merült el a mocsárban. Kinga és Csibész odahajították a gyökeret. Pont a fiú elé, aki minden erejét összeszedte, elkapta azt.
   Ekkor Kinga és Csibész egyszerre húzni kezdték a gyökeret. Addig húzták, míg a kisfiú nem érzett a szilárd talajt lába alatt.
   Kinga ezután odafutott a kisfiúhoz, megragadta a kezét, s még távolabb vonszolta a homokos parton.
   Nagyon elfáradtak.
   Mikor teljesen biztonságban érezték magukat, mind a hárman elterültek a jó meleg homokon. A nap melege lassan megszárította csatakos ruhájukat. Ekkor Kinga felállt, megfogta a kisfiú kezét, füttyentett Csibésznek, s elindultak haza. A cica követte őket.
   Otthon a kisfiú mindent részletesen elmesélt a szüleinek.
   Egy hét múlva képes beszámoló adta hírül a helyi újságban Kinga és Csibész hőstettét. Arról is írtak, hogy mindketten életmentő kitüntetésben részesültek, melyet maga az egészségügyi miniszter adott át.
 
 
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.