Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Krisztofer és Scooby-Doo nyomoz

2008.12.27

 

Kép

(Az illusztrációt készítette Polyák Evelyn 7. osztályos tanuló)

 

Krisztofer és Scooby-Doo nyomoz

 


   Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kisfiú, akit Krisztofernek hívtak. Volt neki egy kutyája, akit Scooby-Doo-nak hívott. Két okból is, hisz a kutyája éppen ugyanúgy nézett ki, mint az a rajzfilmbeli kutyus, ráadásul elég furcsa módon ugatott. Mindig ezt a hangsort használta: „Uiúúúúúúúúú!” Mintha azt mondta volna, hogy Scooby-Doo. Ezért is lett ez a neve.

   Az egyik nap Krisztofer nagymamája igen mérges volt, mikor a kutyájával megérkezett hozzá.

   - Mi a bajod, nagymama? – kérdezte csodálkozva Krisztofer.

   - Mi lenne? Ugyan, mi lenne?! – csattant fel a nagyi. – Nem találom a szemüvegemet. Tudom, hogy itt hagytam a konyha asztalon, s most meg nem találom. Nélküle el sem tudom olvasni a recepteket! – morgolódott tovább a nagyi.

   Krisztofer odalépett hozzá, megfogta a kezét, mélyen a szemébe nézett és ezt mondta:

   - Nagyi, majd mi megkeressük Scooby-Doo-val, addig pihenj egyet a kanapén! Ráér az a süti estére is.

   - Rendben, kis unokám! – válaszolta megnyugodva.

   Krisztofer kiment, hármat füttyentett, s várt. Már majdnem újra hívni akarta Scooby-Doo-t, mikor az nagy vágtában Krisztofer elé ugrott. Még, hogy elé! Szinte rá.

   - Hányszor megmondtam, hogy lassabban futkározzál! Mindig ez történik. Megint magyarázkodhatok anyunak, aki el sem hiszi, hogy te voltál.

   - Miért hívtál, kis gazdám? – kérdezte Scooby-Doo lihegve. – Megkergetünk valakit, avagy újból lehet ijesztgetnünk? 

   - Dehogy, Scooby-Doo. Ennél sokkal fontosabb feladatunk van.

   - Ki vele, gazdám! Megoldom! Inkább megoldjuk. Mint minden esetben!

   - Tudod, nagyinak elveszett a szemüvege. Meg kell keresnünk, nélküle nem lát tisztán.

   - Az a bitang szemüveg! Elszökött! Lerágom a lábát, ha megtalálom! – mondogatta Scooby-Doo.

   - A szemüvegnek nincs is lába! – hitetlenkedett Krisztofer.

   - Akkor letöröm a szárnyát! – vonyította Scooby-Doo.

   - Az sincs neki! – csodálkozott Krisztofer, miközben tüzetesen szemügyre vette a verandát és a konyhát.

   - Ó, az álnok kígyófajta! Görcsöt kötök rá! De nagyon nagyot! – folytatta a kutya.

   Ekkor Krisztofer megállt, kezét kutyája fejére tette, majd ezt kérdezte:

   - Scooby-Doo, te tudod egyáltalán, mi is az a szemüveg?

   A kutya csodálkozva tekintett vissza.

   - Mi az, hogy! Már vagy százat megöltem a múltkori csatában, igaz, ők is sebet ejtettek rajtam.

   - Scooby-Doo, azok nem szemüvegek voltak, hanem tükörcserepek! A széttört tükör darabjaival hadakoztál.

   Ezt meghallva, a kutya lehajtotta búsan a fejét, és bólogatni kezdett vele:

   - Megint bolondokat beszéltem, ugye? – kérdezte.

   Krisztofer nem válaszolt, csak megvakarta a tarkóját. Ekkor eszébe ötlött valami. Fogott egy kis botot, elvonszolta a kutyát a homokozóhoz, lelapogatta azt. A bottal lerajzolta a nagyi arcát és azon egy szemüveget. 

   - S szemüveg elvitte a nagyi fejét is? – csodálkozott el Scooby-Doo.

   Krisztofer feltekintett az égre. Scooby-Doo megértette.

   - Jól van, no! A nagyinak semmi baja.

   Krisztofer letörölte a rajzáról a nagyi fejét, s csak a szemüveg maradt.

   Scooby-Doo szeme elkerekedett, vad csaholásba kezdett, Krisztofer ruháját kezdte rángatni. S húzta-húzta maga után, be a házba.

   - Scooby-Doo, mi lelt téged?

   Majd Scooby-Doo megkerülte gazdiját, s odatolta őt a nagymamához.

   - És most mi van? – kérdezte csodálkozva Krisztofer.

   - Hát nem látod? Megtaláltam! Megtaláltuk! – kiáltotta Scooby-Doo.

   - Mit?

   - A nagyi szemüvegét! – örvendezett tovább a kutyus.

   Krisztofer ránézett a nagymamájára, ekkor pillantotta meg a hajába dugott szemüveget.

   - Köszönöm, Scooby-Doo! Igazán nagyon ügyes vagy!

   A kutya örömtáncot járt a szobában.

   A nagyi ekkor megfordult, kinyitotta a szemét, s mikor látta a kutyát a szőnyegen körbe-körbe futkározni, haragra gerjedt.

   - Hányszor megmondtam, kis unokám, hogy a kutyának kint a helye!

   - Igazad van, nagyi, de ő találta meg a szemüvegedet mondta Krisztofer.

   - S hol van? – kérdezte a nagyi.

   Scooby-Doo hirtelen megállt, odalépett a nagyihoz, s meredten nézte a haját. A nagymama odakapott, és örömmel konstatálta, hogy megvan a keresett látásjavítója, ahogy néha hívni szokta olvasó szemüvegét.

   A nagymama felállt, megsimogatta a kutya fejét, kiment a konyhába s egy nagy csonttal tért vissza. Odaadta Krisztofernek, s ezt mondta: 

   - Ez a jutalma a kutyádnak, de vidd ki, ott add oda neki! – mosolygott a nagyi. – Köszönöm Scooby-Doo!

   Scooby-Doo megnyalogatta a nagyi kezét, és elindult Krisztofer után.

   - Még sohasem hívott engem a nagyi Scooby-Doo-nak!

   Szinte egész este rágta-rágta a nagy csontot.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Tante Lisa

(Laptulajdonos, 2009.04.12 08:24)

Kedves Evelyn!
Nagyon szépen köszönöm az illusztrációdat!
Üdvözlettel:
Tante Lisa