Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Fanni és Bendegúz

2009.12.28
Fanni és Bendegúz
 
 


   Fanni nagyon szeretett focizni. Ma is épp a focipályára ment, mikor az út mellett meglátott egy fiút, aki egy hatalmas farönkön ült.
   Már nem először látta őt Fanni, de most erőt vett magán és odaköszönt neki:
   - Szia!
   Azonban nem kapott választ.
   Fanni csak felhúzta mindkét vállát, s ment tovább.
   Mikor vége volt az edzésnek, a fiú ugyanott ült.
   Fanni ismét elhaladt mellette, de úgy tett, mintha észre sem vette volna.
   - Mi van? – kérdezte flegmán az ismeretlen fiú.
   Fanninak elkerekedett a szeme. Inkább folytatta az útját. A fiú leugrott a farönkről, megelőzte Fannit, elé toppant.
   - Kérlek, engedj tovább – szólt Fanni.
   - Miért tenném azt? – kérdezett vissza a fiú. – Amint megmutatod, merre megy az út Bergengóciába, békén hagylak.
   A lánynak még jobban elkerekedett a szeme, majd leesett az álla.
   - Bergengóciába? Nevetnem kell! Tudod, milyen idős vagyok? Bergengócia…
   - Igen, Bergengócia! – emelte fel a hangját a fiú.
   - Honnan tudnám ezt? – érdeklődött tovább Fanni. – S minek neked egy meseország? – mosolyodott el a lány.
   - El akarok oda jutni – jelentette ki határozottan a fiú. – Ott még sohasem voltam.
   - Miért éppen Bergengóciába? Lehet, hogy nem is létezik! – hitetlenkedett Fanni.
   - Ne is mondj ilyet, a fejedből is száműzd ezeket a gondolatokat. Mikor még a tésasszonnyal éltem a bakterral, rengeteget mesélt a megboldogult lyányának egy csodálatos országról. Lehet, hogy nem is halt meg a bakter felesége, hanem csak egyszerűen átköltözött oda. Tudod, meg is érteném, jómagam is azért akarok elmenni oda, mert meguntam ezt az életet. S mióta a bakter háza is összedőlt, fedél sincsen a fejem felett.
   Ahogy a fiú mesélni kezdett, Fanninak egyre ismerősebbek lettek a szavai, a beszéde. Alig várta, hogy abba hagyja, hogy levegőt vegyen.
   - Te vagy az a, Bendegúz? – csodálkozott el fennhangon Fanni.
   Ahogy Bendegúz meghallotta a nevét, nagy levegőt vett, kihúzta magát, és ezt mondta:
   - Regős Bendegúz az én becsületes nevem. Szívesen dolgozok pásztorként, csakis kvártélyt és elemózsiát kérnék cserébe, no meg egy kis aprót, hogy haza tudjam küldeni az édesanyámnak.
   - Te az a Bendegúz vagy…..
   - Bendegúznak hívnak, a nagy király, Attila apja, s annak véréből erednek nagy elődeink. Legalább is a nevem alapján. Szőrén ülöm meg a lovat, ha kell, de aki engem felfogad, tisztelje nevem és korom. Tehát melyik út is megy Bergengóciába? – kérdezte meg ismét a fiú.
   Fanni feltekintett az égre, majd így szólt:
   - Hosszú még az út oda, te, Bendegúz. Indulj inkább holnap reggel, ahogy a harmat épp felszállni készül a fűszálakról.
   - Azonban el kell, hogy szállásoljam magam – mondta Bendegúz, és a vállán lévő tarisznyába nézett. Most neki kerekedett el a szeme.
   - Rá se ránts, Bendegúz, gyere el hozzánk! – javasolta Fanni. – Édesanyám, biztos, hogy szívesen lát téged.
   Bendegúz ránézett Fannira és ezt mondta:
   - Azonban valami munkát kell adnotok, anélkül nem fogadok el semmilyen ételt és kvártélyt.
   - Oh, munkában mi sem szenvedünk hiányt! – nevette el magát Fanni. – Nagy baromfiudvarral és istállóval rendelkezünk, sőt a birsalma kompót készítésébe is besegíthetsz.
   - Itt a kezem, nem disznóláb! – mondta a fiú és kezet rázott Fannival.
   Mikor hazaértek, mindenki otthon volt. Vagyis a baromfiudvarban. Fanni édesanyja és édesapja az állatokat etette.
   - Adj’ Isten! – kiáltott már messziről a fiú. – Regős Bendegúz a becsületes nevem. Messziről jöttem, s Bergengóciába tartok. Van-e számomra munka? – kérdezte.
   Fanni édesanyja meglepetten nézett a lányára.
   - Adj’ Isten, Bendegúz! – üdvözölte őt. – Előtted van egy vödör, tele táppal, fogd meg és segíts megetetnem a tollasokat!
   Bendegúz egész este tett-vett. Mikor befejezték a munkát, Fanni édesanyja behívta a házba. Megmutatta szobáját.
   A házat íncsiklandozó illat járta be.
   - Sült hús! – kiáltott fel Bendegúz. – De rég volt hozzá szerencsém!
   A vacsora alatt Bendegúz elmesélte vándorlását és távoli célját, miközben jó étvággyal fogyasztotta el a tárkonyos és fokhagymás sült húst.
   - Áldott legyen a gazdasszony keze, mikor ezt a remekművet elkészítette és feltálalta az éhes vándornak. Édesanyám sütött legutoljára ilyen finomat! Köszönet és hála. Azonban most mennem kell aludni, hogy reggel korán, még a kakas szava előtt útnak eredjek Bergengóciába. Bárcsak tudnám a biztos utat! – sóhajtott fel Bendegúz, majd elbúcsúzott. –Nyugodalmas jó éjszakát kívánok a ház lakóinak!
   Fanni kérdőn tekintett édesanyjára.
   - Reggelre megmondom az utat, Bendegúz. Biztos lehetsz benne, hogy eléred célod.
   Így mindenki nyugovóra tért.
   Az éjszaka nagyon hamar eltelt. Épp a hangját köszörülte a kakas, mikor már Bendegúz a kapuban állt.
   - Van itt egy kis elemózsia, Bendegúz! – szólt Fanni utána. – No meg egy kis itóka az útra.
   Bendegúz belerakta a tarisznyájába, vett egy nagy levegőt, majd ezt mondta:
   - Isten fizesse meg kedvességüket! Hálás vagyok mindenért. Azonban van egy utolsó kérésem. Meg tudnák mondani, melyik út vezet Bergengóciába?
   Ekkor Fanni édesanyja odalépett Bendegúzhoz, s valamit a fülébe súgott. A fiú arca felvidult, magához ölelte vendéglátóit. Miután kilépett a kapun, felemelte jobb kezét, amit a szívére tett, s meghajolt.
   Fanni odalépett az édesanyjához és ezt kérdezte:
   - Mit mondtál Bendegúznak? Hol van Bergengócia? Te tudod?
   Fanni édesanyja közelebb húzta magához a lányát, mélyen a szemébe tekintett, s rá mosolygott.
   - Csak azt, ha teljes szívéből szeretné elérni célját, akkor bizonyosan el is éri. Megértette, s tudom, hogy meg is találja Bergengóciát.
   Mikor már majdnem elfelejtették Bendegúz látogatását, érkezett egy kedves üzenet egy messzi országból. Bendegúz írta.
   Üdvözlet Bergengóciából.
 
 
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.