Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Karácsonyi áldás nagyszüleimnek

2009.12.28
Karácsonyi áldás a nagyszüleimnek
 
 


   Elmúltam tizennégy éves, igaz, életem hajnalán vagyok, ám mégis nagyon foglalkoztat egy gondolat.
   Minden évben – mint mindenki a nagyvilágban – mi is megünnepeljük a karácsonyt.
   Szinte érzem a szegfűszeges narancsok aromáját, a fenyőfa szúrós, mélyzöld illatát, a kelt kalács cukros illatfelhőjét. Látom a bejgli mosolyát, a gyertyafény hívogató, biztató pislákolását. Hallom a csengettyűk dallamjátékát. Az ünnep meghittségét, a kandalló melegségét, a lángra lobbanó fa szikrázó táncát.
   S míg az udvarokat vastag hó lepi, az ablakokba vendégként járnak vissza a mindig megújuló jégvirágok, addig átrendeződik lelkünk, mikor készülünk a karácsonyra.
   Én is így tettem ezen a télen. Törtem a fejem azon, hogyan tudnám meglepni szeretteimet, azonban egy ponton elakadtam. Az ajándékok becsomagolva, melyeket többnyire magam készítettem. A listámon szinte mindenkit ki tudtam pipálni, mikor megakadt a szemem a nagyszüleim bejegyzésen.
   Mit is tegyek, mit készítsek? Törtem sokáig a fejem. Már majdnem elaludtam, mikor eszembe jutott egy régi karácsony, melyet egészében a nagyszüleimnél töltöttem. Melegség futott végig rajtam. S azt képzeltem el, milyen jó lenne, ha én is megélném azt a kort, hogy láthassam unokáimat felnőni, s ugyanúgy kényeztessem őket, mint ahogy ők tették azt velem, velünk.
   Úgy döntöttem, hogy írok egy karácsonyi áldást számukra. Elővettem egy papírt és egy ceruzát, de már a harmadik lapot is összegyűrtem. Állandóan elakadtam az írásban, nem találtam azokat a szavakat, melyekkel mindezt le tudtam volna írni, ki tudtam volna fejezni.
   Már elmúlt este tíz óra, mikor édesanyám belépett a szobámba, látta, hogy nagy gondban vagyok. Ránézett a lapra, majd leült mellém.
   Mesélni kezdett. A régi gyermekkorát idézte fel, mely igen nehéz volt nemcsak neki, hanem a szülei számára is. Azonban egy hangos szó, mi el nem hangzott, egy durva ütés, mi el nem csattant. Nagy gondok idején még jobban összefogtak, a szeretet lengte be az életüket.
  Miután befejezte édesanyám, átöleltem. Egész éjjel csak az ő története motoszkált a fejemben.
   Reggel korán felkeltem, s egyből papírra vetettem a gondolataimat.
   Örültem.
   Eljött a szent este. Ez a karácsony abban különbözött a többitől, hogy most a nagyszüleim jöttek el hozzánk vacsorára.
   A fa mosolyogva üdvözölt mindenkit a családunkban. A sült után jól eső érzéssel fogyasztottuk el a szegfűszeges narancslevet.
   Ekkor megszólalt egy csengőszó. Meglepődve tekintettünk egymásra, hisz senki sem hiányzott. A nappaliból jött a dallam.
   Az összes ajándék a fa alatt várta, hogy megtalálják, kibontsák. Legelőször a gyerekek bontogatták ki azokat. Végül a szüleim és a nagyszüleim.
   Ők épp egy nagy ajándékot csomagoltak ki, majd meglepődve néztek egy kézzel írt lapra. Tudták, hogy tőlem kapták. A nagymamám ide nyújtotta azt, s megkért, hogy olvassam fel nekik, ők már nehezebben olvasnak.
   Teljesítettem kérésüket.
   „Karácsonyi áldás a Nagyszüleimnek. Boldog vagyok, hogy ebben a családban élhetek, hogy engem olyan emberek vesznek körül, akik nagyon szeretnek. S akiket viszont szeretek. Azonban vannak köztünk azok, akik nemcsak összetartják a családot, hanem minden egyes tettükkel segítik a tagjait. Ezek ti vagytok, drága Nagyszüleim. Szeretnék áldást kérni rátok, s megkérni a Jó Istent, hogy hosszú, betegség nélküli évekkel ajándékozzon meg Benneteket. Ha bármilyen baj jött fejetekre, sohasem emeltétek fel a hangotokat, még jobban szerettetek bennünket és egymást. Ám a szeretetetekben ott bujkált a féltés, a fedés, a gyámolítás és a szigor. Sokszor szavak nélkül megértettem ezt. Örülök és köszönöm a sorsnak, hogy veletek élhetek.”
   Csak arra emlékszem, hogy nagymamám felállt, odalépett hozzám, átkarolt. Jól esett közelsége, hogy a nyakába borulhattam, így senki sem látta könnyes szemeim. Ekkor éreztem, hogy nagyapám vállamra tette a kezét, s csak ezt mondta:
   - Édes unokám! Öreg koromra igazán meg tudtál ríkatni. S hálát adok a Jó Istennek, hogy ti vagytok a gyermekeim, és ti az unokáim.
 
 
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.