Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Majdnem végzetes matekóra

2009.12.28
Majdnem végzetes matekóra
 
 
 
Matek órán, tábla előtt
Álltam, mint egy sóbálvány.
Kacsintgatott, mosolygott
Le egy matek képlet rám.
Táncot jártak a betűk,
Hozni kellett egy seprűt.
Őket rendbe raktam én,
Álltam a táblánál büszkén.
Egy hang, dehogy, egy dörgés,
Nagy léptekkel jött felém.
A kegyes számok királya,
Logika tulajdonosa:
„Mit nem értesz ezen, fiam?”
Kérdezte oly hangosan.
„Azt akarod, küldjem rád
A dühödt számok nagy hadát?”
Visszanéztem a táblára,
Eszembe jutott egy monda:
„Az első öt szám egy napon
Fogva tartott egy diákot.
Az egyes volt a legélesebb,
Böködte a gyereket.
A kettes, mint egy kalapács,
Azt hitte, hogy ő az ács.
Ám a hármas, az erős,
Bokszkesztyűvel verte őt.
A négyes, mint egy diktátor,
Kínozta és bántotta.
Az ötös volt a legvadabb,
Talán a legeslegádázabb.
Csak nevetett, kacagott,
Rossz kívánságokat mondott.”
„Fogságukba nem esek,
Kitolok majd veletek!”
Gondoltam és összeszedtem
Minden erőm és eszem.
 
Észrevettem, hogy az iksz
Elkezdett integetni.
Kértem, tőle, hogy várjon,
Az egyenletet megoldom.
Így is történt, örültem,
Magamra büszke lettem.
Rám nézett a matek tanár,
Csak azt mondta: „A nem jóját!”
 
 
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.