Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Play Boy-ország vendégei

2009.12.28
Play Boy-ország vendégei
 
 
 


   Egy csodálatos délelőtt a postás levelet hozott két kislánynak. Az egyiket Kingának, a másikat pedig Szintiának címezték, s a messzi-messzi Play Boy-országból érkezett.
   Mikor Szintia felbontotta a levelét, egy meghívót talált benne. Play Boy Nyuszi írta saját kezűleg. Annyira megörült, hogy egyből elújságolta Kingának. Azonban ekkor igen lekerekedett Szintia szeme, hisz ő is ugyanolyan levelet tartott a kezében.
   - Mi az ott a kezedben? – kérdezte Szintia.
   - Egy meghívó Play Boy Nyuszitól…
   - … Play Boy-ország királyától – vágott közbe Szintia.
   - De jó! – kiáltott fel Kinga. – Akkor együtt utazhatunk – mutatta meg a meghívóját Kingának.
   Ahogy Kinga belepillantott a meghívóba, észrevette, hogy valami nincs rendjén.
   - Téged az ország nyugati részébe hívtak, míg engem a keletibe. Azonban mind a ketten három nap múlva indulhatunk – mondta Szintia.
   - Láttad a titkos sarkot a meghívón? – kérdezte Kinga.
   - Igen, de képtelen voltam felbontani, kinyitni. A végén már fel akartam tépni, de azt sem tudtam. Azonban tudod, hogy magunkkal kell vinnünk a meghívót, máskülönben nem bocsátanak a király elé.
   Nagyon hamar eltelt ez a három nap. Szintia és Kinga egy-egy hátizsákkal a hátukon elindultak, hogy elérjék Play Boy Nyuszi országát.
   Mielőtt még a két lány útjai szétváltak volna, Kinga egy telerecsegőt nyújtott át Szintiának.
   - Tedd csak el! Ha Play Boy-országban bekapcsolod, akkor tudunk egymással beszélni.
   Szintia repülőgéppel érkezett az ország keleti részébe, egy hatalmas erdő közepébe.
   Kinga azonban hajóval a nyugati szikláknál ért partot.
   Ahogy földet értek, mindkettőjük meghívója megszólalt. Play Boy Nyuszi királyindulója hallatszott.
   Szintia és Kinga elővette azt, ekkor kinyílt a titkos sarok. Azonnal egy térkép rajzolódott ki.
   Elindultak rajta, mentek a megjelölt irányban.
   Majdnem beesteledett, mikor a térképükön elfogyott az útjelzés. Szintiának eszébe jutott a telerecsegő. Bekapcsolta, s hívni kezdte Kingát.
   - Halló, halló, itt Szintia! Kinga felelj!
   Ám Szintia sokáig nem kapott választ. Már majdnem elvesztette a reményt, mikor furcsa zajok szűrődtek ki a telerecsegőből. Gyorsan felkapta, s ismét beleszólt.
   - Halló, halló, itt Szintia! Kinga, te vagy az? Felelj, kérlek.
   Ekkor alig hitt a fülének. Kinga hangját hallotta.
   - Halló, halló! Itt Kinga. Örülök neked – mondta Kinga.
   - Mi történik ott? – kérdezte Szintia, hisz a háttérben csörömpölést hallott.
   - Semmi különös, csak épp felbuktam egy farönkben – válaszolta Kinga.
   - Tudod, mi történt?
   - Csak nem elfogytak a jelek a térképeden? – kérdezett vissza Kinga.
   - Pontosan. Hogyan, merre tovább? – tűnődött el Szintia.
   - Fogalmam sincs, de ha adsz egy kis időt, megoldom.
   Teltek múltak a percek, már-már óráknak tűntek. Végre újból megszólalt a telerecsegő. Kinga volt az.
   - Megvan a megoldás! – kiáltott fel örömében Szintia.
   - Vedd le a legelső nyilat a térképről, s rakd az utolsó jel mögé. S folytasd addig, míg meg nem érkezel a Királyi Várhoz – mondta Kinga.
   - Nagyon ügyes vagy! – dicsérte meg Kingát Szintia.
   A két lány épp éjfélre érte el a Királyi Várat. Hatalmas kőfalak vették körül. Egy kapu sem volt, min beléphettek volna rajta. Megkerülték egyszer, majd még egyszer, s mikor már harmadjára is, nagyon elfáradtak. Tudták, hogy egymás közelében vannak, de mégsem találkoztak. Ekkor Szintiának támadt egy ötlete.
   - Kinga! Van egy javaslatom. Te most állj meg ott, ahol épp vagy, megtalállak téged, hidd el.
   - Jó ötlet, az igazat megvallva, nagyon elfáradtam – válaszolta Kinga.
   Szintia minden erejét összeszedte, és ment, és ment és csak ment körbe a Királyi Vár körül.
   Nem sokára meglátta egy alak sziluettjét, fennhangon odakiáltott:
   - Kinga, ugye te vagy! – szólt Szintia.
   Azonnal elindult a hang irányába. Mikor meglátták egymást, majdnem elpityeregtek.
   - Itt vagyunk! – törte meg a csendet Szintia. – Csak egy problémát kell még megoldanunk.
   - Bejutni a Várba – mondta Kinga.
   - Itt van a térkép – folytatta Szintia. – Ez a Vár alaprajza, de sehol sincs kapu.
   Ahogy Szintia rátette a térképet a vár falára, az utolsó nyíl megmozdult és keleti irányba mutatott. A két lány egymásra nézett, követték a nyilat. Arra vigyáztak, hogy a térkép mindvégig a falon maradjon. Lassan mentek, majdnem megkerülték ismét a várfalat, mikor a nyíl előbb eltűnt, s egy kapu rajza tűnt fel. Ekkor újból meghallották Play Boy Nyuszi királyindulóját. Gyorsan felnyitották a titkos sarkot. Szintia és Kinga egy-egy fél kulcsot vett elő. Összeillesztették, majd keresni kezdték a zár helyét. Azonban a kulcs életre kelt, kinyitotta a kaput.
   Gyönyörű palotát pillantottak meg. Csodálatos fényben pompázott. Mosolygós szolgák hada sürgött-forgott. Mikor meglátták őket, egyből a király elé vezették.
   Ahogy haladtak a trónterem felé, mindenki meghajolt előttük. Halkan tapsoltak.
   Az öröm szinte átült Szintára és Kingára is. Teljesen elfeledkeztek arról, milyen fáradtak.
   Fel sem ocsúdtak, s már ott találták magukat Play Boy Nyuszi előtt. Épp meg akartak hajolni, mikor a király felállt, lement hozzájuk. Előttük megállt, s fejet hajtott. Majd így szólt az udvar népéhez:
   - Íme, két lány, Szintia és Kinga, akik nem adták fel, mint a többiek. Mindketten azt vették a fejükbe, hogy felkeresnek engem. A többiek mind feladták, de ti nem! Isten hozott itt benneteket! Legyetek a vendégeim.
   A szolgák elkísérték Szintiát és Kingát a lakosztályukhoz.
   Fantasztikus napokat töltöttek el Play Boy-országban.
   Mikor hazaérkeztek, azt hitték, hogy csak álmodták az egészet.
 
 
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.