Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Siker a High School Musicalben

2009.12.28
Siker a High School Musical-ben
 
 


   Egyszer volt, hol nem volt, sajnos ez igaz volt. Botrány kerekedett a High School Musical-ben.
   Azért vegyük szépen sorjában az eseményeket. Teljesen a kezdetétől.
   Nagy fellépésre készült az egész tánc- és zeneiskola. Sőt még vendégeket is vártak külföldről. Jöttek nyugatról, északról, délről és keletről is. Igen keletről. Két kislány egy távoli országból, Magyarországból, Tilla és Bianka. Két táncos lábú lány, akik az HSM meghívására érkeztek.
   Nap, mint nap próbáltak, gyakoroltak, ismételték nemcsak a tánclépéseket, hanem a dalokat is.
   Ám az egyik reggel sem a tánctanár, sem pedig az énektanár nem jelent meg a próbán. Sokáig várták őket, de már dél is elmúlt, mikor úgy döntöttek, hogy felkeresik tanáraikat. Mikor épp indulni akartak, két diák berontott a próbaterembe.
   - Eltűntek! – kiáltották.
   - Kik? – kérdeztek vissza a többiek.
   - A tanáraink. Azonban nemcsak a tánctanárunk és az énektanárunk, hanem minden tanár!
   - Az lehetetlen! Hogy fogjuk befejezni a darabot? – kérdezték szinte egyszerre.
   - A jövő héten bemutató – mondta a főszereplő.
   Ekkor Tilla egy ötlettel állt elő:
   - Van egy javaslatom. Gondolom, mindenki emlékszik a saját táncára, szövegére, dallamára. Ezeket gyakorolva összekötjük, és figyeljétek meg, hogy kész lesz a darab.
   - Rendben, ám a záró részt hogyan fogjuk gyakorolni, mikor még senki sem látta, senki sem hallotta – tűnődött el a főszereplő.
   - Épp ez a szép az egészben! – mondta Bianka. – Mi fogjuk befejezni a darabot. S mire előkerülnek a tanáraink, boldogok lesznek, hogy addig sem tétlenkedtünk, míg ők távol voltak.
   - Szerintem várjuk meg, míg visszajönnek! – javasolta az egyik mellékszereplő. – Időpocséklás az egész.
  - Igazad van, előfordulhat az is, hogy nem tetszik majd nekik a befejezés – folytatta egy táncos.
   - Kérlek, szedjétek össze magatokat, vagyis inkább a bátorságotokat, s higgyetek magatokban! – szólt Tilla, aki ránézett Biankára, majd az összes szereplőre.
   - Akkor folytathatjuk a próbát? – kérdezte Bianka.
   Minden táncos és énekes elfoglalta a helyét, s folytatódott a próba. Minél többet táncoltak és énekeltek, egyre jobban és jobban kirajzolódott az egész előadás.
   A zárójelenet lépéseit és koreográfiáját együtt találták ki. Azonban az azt kísérő zenét még nem írta meg senki. Ekkor az egyik kis zeneszerző elővett egy kottagyűjteményt, és lejátszotta azt a zongorán. A diákok csak ámultak-bámultak.
   - Csak össze kell hangolni a lépéseket és a zenét – mondta boldogan Bianka.
   - A szöveget, szerintem, az énekesek egy este alatt meg tudják írni hozzá – folytatta Tilla.
   Lázas munka folyt az iskolában. Mikor már mély sötét volt, hazamentek, s másnap ismét késő estig próbáltak.
   Eljött a nagy nap. A díszlettervezők épp készen lettek, mikor az első néző megérkezett.
   Nagy izgalom lett úrrá rajtuk. A főszereplő összehívta az egész társulatot, megköszönte munkájukat, s mint mindig kéz és lábtörést kívánt.
   A nézőtér teljesen megtelt.
   Amikor a karmester elfoglalta a helyét, minden elcsendesedett. A függönyök szétnyíltak, az előadás elkezdődött.
   A szereplők pillantásaikkal egymást bátorították, melyből erőt merítettek, mellyel kitartotta.
   Ezután következett a finálé. Minden tudásukra és tehetségükre szükségük volt. Azonban azt érezték, hogy a közös munkának meg kell hoznia a gyümölcsét.
   Mikor az utolsó tánclépés, dallam és szó elhangzott, lihegve, fáradtan, de annál boldogabban hajoltak meg az ütemesen tapsoló nézők előtt. A szűnni nem akaró köszönetnyilvánítás vastapssá változott.
   Mindnyájan boldogok voltak. Épp le akarták ereszteni a függönyöket, amikor a reflektorok a díszpáholy világították meg. Ott ült a High School Musical összes tanára. Az igazgató szólásra emelte a kezét.
   - Minden elismerésem iskolánk diákjainak, akik egy problémás helyzetben is képesek voltak összefogni egy cél érdekében, közösen dolgozni. Köszönet illeti különösen azokat a vendég diákokat, akik biztatták a tánc- és az énekkart. Fantasztikus példáját láthattuk, hogyan lehet egymás munkáját segíteni. Megemelem a kalapom előttetek, gyerekek!
   A tömeg és a szereplőgárda együtt ünnepelt, azonban már egy következő darabon törték a fejüket.
   Így esett meg, hogy két magyar kislány, Tilla és Bianka is részesei lehettek ennek az eseményne
 
 
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.