Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


        

 

 

                                                                    „Fanninak”

A pingvin ajándéka

 

   Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer hat, igen kedves jó barát, akik a világ minden részén laktak. A tigris a meleg dzsungelben, a medve a kies síkságon, a boci a változékony tengerparton, a zebra a forró sivatag közelében, a kiskutya a nyüzsgő nagyvárosban, míg a pingvin a jéghideg havasokban. Minden évben meglátogatták egymást a barátok. Ekkor több hetet töltöttek el egymással jó kedvben és vigaszságban.

   Már mindenki volt mindenkinél, csak a pingvinnél nem voltak a többiek.

   Mihelyt enyhült az idő a jéghideg havasokban, a pingvin elküldte meghívóit a többi állatnak, de a meghívó mellé mindenkinek egy-egy csomagot is rakott. Azokban nem volt más, mint egy-egy nagyon hosszú és jó meleg sál az útra, nehogy megfázzanak útban hozzá. A zebrának fekete-fehér, a tigrisnek fekete-sárga, a bocinak fehér-barna, a kiskutyának szürke-barna, a medvének pedig sötétbarna-piros sál jutott.

   A pingvin nagyon izgatott volt azon a napon, mikor várhatóak voltak a barátai. Tett-vett, sürgött-forgott, kifestette a vendégszobákat, begyújtott a kandallóba, teát főzött, s melegen tartotta, míg meg nem jöttek a vendégek.

   Már rég elmúlt este tíz óra, mikor még az egyik vendég sem érkezett meg. Tűnődött, tanakodott, mi tévő is legyen, de ekkor megszólalt a csengő. A pingvin sietve kinyitotta az ajtót, s gyorsan beengedte barátait:

   - Végre itt vagytok mindnyájan! – kiáltott fel a pingvin. – Gyertek be gyorsan, biztos, nagyon átfáztatok az úton.

   A medve, a boci, a zebra, a kiskutya belépett a házba, lerázták magukról a havat, s levették a pingvintől kapott sálakat. Ekkor vette észre a pingvin, hogy a tigris hiányzik.

   - Fiúk, hol van a tigris? – kérdezte csodálkozva a pingvin.

   - Nem tudjuk, úgy volt, hogy a befagyott tónál találkozunk, de nem jött el – válaszolta a zebra.

   - Ezért is késtünk, meg akartuk várni, de nem jött – mondta a kiskutya.

   - Igen-igen szomorú voltam, mikor arra döntöttünk, hogy folytatjuk utunkat hozzád – brummogott a medve.

   - Úgy éreztem, hogy cserbenhagyjuk, de mi is megfagytunk volna ebben a hidegben – bőgte el magát a tehén.

   - Jól tettétek, hogy tovább folytattátok az utatokat, majd én megkeresem és elhozom a tigrist. Ti addig igyatok forró teát, egyetek, melegedjetek! Nemsokára itt leszünk, meglássátok! – mondta bizakodva a pingvin.

   Már épp kilépett az ajtón, mikor a többi barát fogta és átadta a sálját a pingvinnek:

   - Takard be jól őt, nehogy átfázzon! – mondták egyszerre.

   A pingvin ezzel kilépett a házból, s elindult a befagyott tó felé. Sajnos, a szél felerősödött, így egyre nehezebben haladt. Ment-ment a szélnek ellenében, de semmi sem tudta őt feltartóztatni.

   Ahogy odaért, látta, hogy egy alak egy helyben ugrándozik és kiabál. Nem volt más, ott ugrándozott a tigris. Gyorsan megölelte barátját a pingvin, betakarta a többi sállal, majd elindultak a meleget adó házhoz.

   A többiek az ablakból nézték, mikor is tűnik fel a pingvin és a tigris. Végre megpillantották őket, kinyitották az ajtót, üdvözölték egymást. Majd forró teával kínálták az átfagyott utazót és kísérőjét.

   Így mentette meg a tigrist a pingvin ajándéka.

 

Kép

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

dozsoka@citromail.hu

(zsóka, 2010.02.13 16:28)

Köszönöm nagyon aranyos mese!