Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A beszélő hörcsög

2008.07.19

Golyha Viktóriának

 

 

Lulu, a beszélő hörcsög

 

 

   Egy gyönyörű napon Katica, a hároméves kislány Luciferrel, a hatéves testvérével bandukolt az utcán, hazafelé mentek, mikor megláttak egy kis hörcsögöt az árok szélén. Didergett szegényke, hisz késő ősz volt, hideg esték jártak már.

   - Lucifer, ez egy hörcsög! – kiáltott fel Katica.

   - Ó, de hát ez Henrik hörcsöge! – mondta Lucifer.

   - Nem azt mondta, hogy elszökött Lulu?

   - De, azt mondta, hogy nagyon neveletlen lett.

   - Mi az, hogy egy hörcsög neveletlen, Lucifer? – tette fel Katica a kérdést.

   - Nem tudom, de Henrik mellett nem nehéz neveletlennek lenni.

   - Mert ő is az?

   - Igen, meglehet - vágta rá azonnal Lucifer.

   Lucifer és Katica lelassították a lépteiket, odamentek a kis hörcsöghöz, leguggoltak. Lucifer kotorászni kezdett a zsebében, elővett egy kettétört kekszet, majd odanyújtotta a kis didergő állatkának.

   - Vedd el nyugodtan! – biztatta őt Lucifer.

   - Nagyon finom – mondta Katica.

   A hörcsög csak tovább didergett.

   - Lulu – szólították meg egyszerre. – Vedd el, a tied! Biztos, hogy éhes lehetsz.

   - Köszönöm, gyerekek – mondta Lulu.

   Az apró állat lassan felnézett a két gyerekre, remegett a mancsa. Elérte a kekszet, azután mohón befalta. Ahogy elfogyasztotta, már nyúlt is a másik feléért. Azt is befalta.

   Ekkor Lucifer finomam tenyerébe terelte Lulut, aki kényelmesen elhelyezkedett, s álomra hajtotta fejét.

   - Haza kell vinnünk! – mondta Katica.

   - Igen, de tudod…

   - Persze, anya nem akar egy állatot sem a lakásban – jelentette ki szomorúan Katica, aki még mindig az alvó Lulut nézte.

   - Vigyük haza titokban! – javasolta Lucifer. – Azt is tudom, hogy hol tudnánk eldugni. – derült fel az arca.

   - Lucifer, meg sem fogok szólalni – mondta hirtelen Lulu.

   - Az jó lesz – jelentette ki Katica.

   Ezután csendben hazaballagtak.

   Otthon már égtek a villanyok, otthon volt Katica és Lucifer édesanyja.

   - Katica, segítesz nekem? – tette fel hamar a kérdést Lucifer.

   - Miben? – tudakolta.

   - Mikor bementünk, rohanj oda anyához és tereld el a figyelmét. Addig én beviszem a szobánkba.

   - Hogyan? – kérdezte Katica.

   - Mesélj neki valamit, mi volt az oviban. Mondj egy verset, vagy mit tudom én! – legyintett Lucifer.

   Ekkor azonban hirtelen kinyílt a bejárati ajtó. Előttük állt az édesanyjuk, mosolygott.

   Katica, szorosan átkarolta, s elkezdett mesélni, csacsogott, húzta be a nappaliba az édesanyját. Az ajtóban odapillantott testvérére, huncut pillantást vetett rá.

   Lucifer azonnal keresett egy kalitkát, berakta a kis hörcsögöt, aki még mindig aludt. Fogott egy szalvétát, arra fektette. Majd bezárta a kis ajtót. Hozott egy kis tálkában vizet, egy-két gerezd almát. Lekapcsolta a lámpát, bement a nappaliba. Katica épp egy mondókát játszott el az édesanyjával.

   Lucifer pillantásával köszönte meg neki a segítséget.

   Azóta minden nap együtt gondozták a kis hörcsögöt, akiről még mindig nem sejtett semmit édesanyjuk. Lulu délután különös meséivel szórakoztatta őket. Néha olyan viccesen mesélt, hogy a gyerekek édesanyja nem tudta mire vélni ezt.

   Egy nap csengettek. Henrik, a szomszéd kisfiú állt az ajtóban. Katica és Lucifer édesanyja nyitott ajtót.

   - Mi járatban vagy errefele? – kérdezte.

   - Adják vissza a hörcsögömet! – kiáltotta el magát Henrik.

   - Miféle hörcsögöt? – csodálkozott el az anyuka.

   - Tudom, hogy ott van fent a szobájukban! – kiáltozott továbbra is Henrik. – Majd én megmutatom!

   - Várj csak, megnézem, mindjárt visszajövök – mondta a gyerekek anyukája.

   Ezzel becsukta a bejárati ajtót, felment a gyerekek szobájába, ahol azonnal megtalálta a kis kalitkát, és benne a kis hörcsögöt. Még aludt. Ahogy az anyuka kinyitotta a kalitkát, a hörcsög felriadt, pici gombszemeivel nézett rá.

   - Mégis csak itt vagy! – mondta az anya. – Gyerek csak! – biztatta a hörcsögöt.

   - Nem akarok innen elmenni! – kiáltott fel Lulu.

   Az anyának elkerekedett a szeme, azt hitte, hallucinál.

   Megfogta, és levitte Henriknek.

   - Lulu, már megint elszöktél! – csattant fel Henrik. – Majd még több lakatot teszek a kalitkádra, nehogy még egyszer el tudj szökni!

   Így Henrik köszönés nélkül hazament.

   Délután nagy csend ült a házra, mikor Katica és Lucifer megtudta, hogy Henrik elvitte Lulut. Igen bánatosak lettek.

   Hallgattak, alig szóltak egymáshoz.

   Már egy hét is eltelt, mikor egy csendes késő őszi este különös neszre lettek figyelmesek Katicáék. Épp áramszünet volt, gyertyafénynél ültek a nappaliban. Sötétben – tudták – minden nesz óriássá nő. Lucifer hallotta meg először. Mind a hárman ajkukra tették mutató ujjukat, egymásra néztek. Most már biztosak voltak abban, hogy a bejárati ajtó felől érkeztek a hangok.

   Anya felállt, elővett egy másik gyertyát, meggyújtotta, kiment. A gyerekek hallották, ahogy kinyílik a bejárati ajtó.

   Csend, hirtelen csend lett. A gyerekek összenéztek, Katica alig hallhatóan hívogatni kezdte édesanyját:

   - Anya! Anya!

   A válasz nem váratott sokáig. Anya kezében ott volt Lulu.

   - Azt kérdezte, itt maradhat? A válaszom az volt, hogy igen.

   A gyerekek odarohantak az édesanyjukhoz, átkarolták, gyengéden simogatták Lulut.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.