Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A dühös csiga

2008.07.19

 

Kép

A dühös  csiga

 

 

Volt egyszer három barát,

Együtt éltek sok éven át.

Az öreg Fürge Ürge,

Jeremiás, a vakond,

Kamillának hívták

Az egyszerű kaméleont.

Éldegéltek egy nagy fán

Boldogan és vidáman,

Míg nem történt valami

Szokatlan és meglepi.

Hatalmas dobogás

Rázta meg az öreg fát,

Fürge Ürge rohangált,

Megijedt Jeremiás.

Kamilla, a kaméleon

Egyből zöldre váltott,

Egymást nézték,

És csodálkoztak,

Ezt a nagy zajt,

Mi is okozhatja?

Fürge Ürge, az öreg

Volt a leggyorsabb,

Meglepődött azonban,

Mikor az okot meglátta,

Hogy egy nagy csiga

Hatalmas házával,

Üget felfelé a fára.

A kaméleon visszahőkölt,

Mikor a csiga elérte őt,

Látta dühös tekintetét,

Nagy dühének az erejét.

Nem köszönt, futott vissza,

Hogy a többieket riassza,

De a csiga gyorsabb volt,

Mire felért, ő már ott volt.

Jeremiás, a vakondok,

Nem értette a dolgot,

Miért van oly csend-hallgatás

Ezen az öreg nagy fán.

Nézett jobbra, no meg balra,

De nem látta az okot,

Mindenlátó szemüvegét

Lent hagyta a vakondlyukban.

Mikor az öreg Fürge Ürge

Visszaért csak azt látta,

Hogy a csiga a csápjaival

Farkas szemmel vizslatja.

„Mi járatban vagy te itt”

Kérdezte a kaméleon,

Ám választ sem kapott,

Csak annál nagyobb haragot.

Fürge Ürge lihegve

Mondókáját így kezdte:

„Isten hozott, idegen!

Térj be hozzánk kedvesen!

Szeretettel várunk téged,

Csak arra kérünk,

Hagyd kint azt a nagy dühödet.

Nem ártottunk mi tenéked.”

Ekkor történt egy csoda,

Nem volt többé galiba,

A nagy dühös csiga

Síró hangját hallatta.

Összenézett a három barát,

Nem értették csiga baját.

Fürge Ürge az első volt,

Ki megtörte sírását.

„Mi lelt téged, nagy csiga?

Hol van itt a nagy hiba?

Az előbb még féltünk tőled,

Most szinte a vigasztalásunkat

Követeled-kéred.”

Zokogott a nagy csiga,

Remegett a fa alatta.

Várta-vártak, várakoztak,

Tanácstalanok voltak.

Sosem hallottak még így

Ennyire zokogni.

Végre elfogyott a könnye,

Megszűnt a fa remegése.

Felnézett a nagy csiga,

Egy kicsit hátrálva,

Emígyen megszólala:

„Miért van az, megmondjátok,

Ha az emberfia jót akar,

Mindenki eltiporja,

Ha azonban gonoszkodik,

Megijednek, behódolnak neki?

Így jártam én az életemben,

Ha lehetett csak jót tettem,

Azonban csak bántottak,

Velem gonoszkodtak.

Nézzetek rám, kit láttok?

Egy nagy csigát, aki torz,

Okáról én nem tehetek,

Mégis tőle én szenvedek.

Ezért aztán gonosz lettem,

Féltek nagyon tőlem,

Ám a lelkem nem változott,

Csak egy álarcot kapott.

Kívül-belül teljesen más,

Mit az emberfia meglát.

Nem tagadom, hogy e fát

Kinéztem magamnak már,

Elfoglalom, belakom,

Királyi váramnak fogadom.

Most azonban úgy döntöttem,

Bántani titeket nincs szívem.

Geri voltam, a nagy csiga,

Egy idegen valahonnan.

Elmegyek én azon nyomban.”

Ekkor a nagy Geri csiga

Lassan lefelé kúszott,

De Kamilla, a kaméleon

Útját azonnal elállta.

Kérdő nézett fel a csiga,

Most mi lészen, jól megkapja.

Fürge Üge közeledett,

A csigával szembe nézett:

„Maradj velünk, hova mennél?

Van még itt hely tenéked.

Ha van kedved el is mehetsz,

Ha már meguntál minket.”

Erre ugyan mit mondhatott

Szeme könnybe lábadott,

Hova menne, nincs hazája,

Sem családja, sem otthona.

Visszafordult a nagy csiga,

Kezüket mindnek megrázta,

Ígéretet tett ő nekik, hogy

Hálás lészen valahogy,

De a három jó barát

Sosem kérne tőle hálát.

Így éltek ők már négyesben,

Szeretetben, békességben.

A nagy fa lelke is örült,

Egyre jobban ki is zöldült.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Laptulajdonos

(Tante Lisa, 2008.11.15 21:34)

köszönöm, Kati!

itt

(Kati, 2008.11.15 21:20)

Gratulálok az oldaladhoz!