Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A varázslatos víztükör

2008.07.19

 

 

Kép

 

Szerencsi Viviennek

 

 

 

A varázslatos víztükör

 

 

 

   Egy késő őszi délután Lili egyedül volt a szobájában, az íróasztalánál ült. Színes ceruzáit kipakolta rendben, fogott egy fehér lapot, azután feketével előrajzolt egy lovat, egy kutyát és egy cicát. Épp elkezdte színezni, mikor elálmosodott és elbóbiskolt. Lassan karjára rakta a fejét, elaludt.

   Álmodott.

   Egy hatalmas réten találta magát, körülötte csak fehér margarétákat fújdogált a szellő, hétágra sütött a nap. Tavasz lengte be az egész vidéket. Madarak csiviteltek, hívogatták, ébresztgették a természetet.

   Lili körbenézett. A távolban megpillantott egy gyönyörű lovat, mely néha vágtába kezdett, majd hirtelen megállt, hátsó két lábára állt, mellső lábaival a magasba emelkedett. Azután hátsó patáival rugdosott. Lili közelebb ment a lóhoz, s nem hitt a szemének. Villám volt, a lova. A ló megismerte, odaügetett Lilihez. Villám lehajolt, a kislány a sörényébe kapaszkodott, halkan a fülébe suttogott:

   - Szia Villám, rég nem láttalak. Hol voltál? – kérdezte Lili.

   - Tudod, már messze élek tőletek. Nagyon – felelte Villám, majd folytatta. – Tudod, hogy kik vannak még itt?

   Lili nagy szemekkel nézett rá, s kérdezte:

   - Kik? Csak nem?!

   - Igen, Pamacs és Cirmi - válaszolta Villám.

   - Hol vannak?

   - Mindjárt itt lesznek. Ott jönnek, nézd! – intett a távolba a ló.

   S tényleg, a kutyus és a macska egymás mellett jött feléjük. Messziről felismerték régi gazdijukat. Mikor odaértek Lilihez, körbeugrálták, Pamacs megnyalogatta Lili kis kezét, a macska dorombolni kezdett.

   A ló lehajolt, Lili felült Villám hátára, Pamacs és Cirmi felugrott a kislány elé. A ló lassan elindult.

   - Megmutatom neked, hol lakom, mióta eljöttem tőletek – kezdte Villám.

   - Biztosan, tetszik majd neked is, Lili! – vágta rá Cirmi.

   Elhagyták a margarétákkal teli rétet, egy hűs erdőn keresztül eljutottak egy másik mezőre, amely sárga gólyahírrel volt behintve. A napfény még fényesebbnek tűnt, még szebbnek, még sárgábbnak. Ezt a mezőt egy domboldal határolta, ahol dúsvizű patak csobogott.    

   Egy hatalmas fa alatt letelepedtek, Villám legelészett. Lilit a kutya odahúzta a patak vizéhez, és ezt mondta:

   - Nézz bele a vízbe! – kérlelte Lilit.

   Lili belenézett, de csak a saját tükörképét látta.

   - Nem látok benne semmit – mondta.

   - Gondolj valamire, vagy valakire! – javasolta Pamacs.

   Ekkor Lili behunyta a szemét, az anyukájára gondolt, akit egyből megpillantott a víz tükrében. Épp a konyhában szorgoskodott, kedvenc kakaóitalát főzte, poharakba öntötte.

   - Pamacs, itt van Marcsi is, Lili anyukája. Nézd csak! – kiáltott fel örömében Cirmi.

   - Tamás nagyon sokat nőtt! – vakkantott fel Pamacs.

   Lili olyan közel érezte édesanyját magához, hogy meg akarta őt simogatni. Kezével már majdnem elérte őt, mikor a kutyus hátulról elkapta a ruháját, nehogy beleessen a vízbe.

   - Lili! Ezt nem szabad! Nem szabad megérinteni a vizet, s jaj annak, aki beleesik. Sosem tud kijönni onnan!

   - Gyere távolabb, Lili! – kérte meg a macska.

   Az egész napot együtt töltötték, este pedig meghívták az otthonukba. Késő estig beszélgettek, meséltek a múltról, majd aludni tértek.

   Hamar reggel lett, Lili kelt fel a leghamarabb. Gondolt egyet, hogy visszamegy a patakhoz. Úgy is tett. Leült a partra, erősen az otthonára gondolt.

   A víztükör egyből megelevenedett. Látta ismét a testvérét, Tamást, az anyukáját, de nem látta a szobában saját magát, mint tegnap.

   Az édesanyja pedig csak ült egy nagy fotelban és sírt. Tamás vigasztalta. Lili nagyon szomorú lett, azonnal haza szeretett volna menni.

   Felállt, és arra lett figyelmes, hogy Pamacs, Cirmi és Villám, mind a hárman mögötte álltak.

   - Tudjuk, hogy vissza akarsz menni, de ha most elmész, soha többé nem jöhetsz vissza.

   - Soha?

   - Soha sem – mondta Pamacs.

   Lili tanácstalanul és szomorúan tekintett rájuk.

   - Hiányzik nagyon az anyukám, meg a testvérem – mondta szipogva Lili.

   Ekkor a három régi barát tolni kezdte Lilit a víz felé. Lili belepottyant a vízbe.

   Lili csak azt érezte, hogy valaki taszigálja a vállát, majd megszólal:

   - Nem akarok beleesni a vízbe, nem akarok! – mondta álmában Lili.

  - Lili, - szólt Tamás. – Lili, kelj már fel, készen van a kakaó, most főzte anya. Lili!

   Lili felnézett, Tamás épp kiment az ajtón, mikor ránézett a rajzára, mely teljesen ki volt színezve.

   Egy margarétákkal teli mezőn egy ló vágtatott, a magas fűben és a virágok között egy kutya és egy macska sétálgatott.

Kép

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

erdely

(tamas, 2009.01.16 22:24)

mese mindenkinek neked is