Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A magányos mozdony

2008.06.19

 

Kép

 

 

 

A magányos mozdony

 

 

   Egyszer volt, hol ne volt, volt egyszer egy régi, használaton kívüli nyomvonal, amit már vagy ötven éve nem használtak. Ennek a résznek volt egy mozdonya, amelyik minden este bejárta ezt a távot.

   Egyszer történt, hogy egy kisebb mozdony betévedt erre a vonalra. Le- s felhúzta-vonta a vagonjait, szeretett volna visszatalálni az eredeti útjára. Már majdnem pirkadt, mikor egy régi mozdony útját állta. Mérgesen rátekintett, mintha álmából verték volna fel, hangosan felhorkant, lámpáit egyenesen a kismozdonyra irányította.

   - Te ki vagy? – kérdezte szinte haragosan.

   - Én? – kérdezte a kismozdony. – Bocsánat, nem akartam felkelteni, csak épp eltévedtem, valami oknál fogva letértem az egyik váltónál, s most szeretnék visszatalálni.

   - Arra nem is gondoltál, hogy visszatolass? – tudakolta az öreg mozdony.

   - Azt még sosem csináltam. Mindig csak előre mentem még. Hogy kell?  – tette fel a kérdést meglepődötten.

   - Ott van egy kar a jobb ablakodnál, told hátra! – kérte meg, s már is tolatott hátra.

   A fiatal mozdony csak nyekergett, csattogott, még sem sikerült neki visszatolatnia. Az öreg mozdony közelebb ment hozzá, bekukkantott az ablakán, és ismét felhorkant.

   - Mondtam, hogy a jobb ablakodnál lévő kart told hátra! – A fiatal mozdony rátekintett, meghúzta a jelzett kart, gépháza felhördült, lassan hátrálni kezdett. – Na látod, ügyes vagy, csak gyakorolni kell. – Tette hozzá. – Soká leszel te még ilyen, mint én … - majd hirtelen elhallgatott.

   A fiatal mozdony hálás szemekkel nézett az öreg mozdonyra, majd ezt mondta:

   - Köszönöm a segítséged – azután hozzátette. – Mit keresel te itt, ezen a vidéken, ahol még a …

   Az öreg mozdony közbevágott:

   - Ahol még a mozdony sem jár? Te is ide tévedtél, nem de? – tette fel a kérdést ismét haragosan. – Inkább menj, tolass vissza, ne is lássalak! – utasította a fiatal mozdonyt.

   - Bocsánat, nem akartalak megbántani. Csak érdeklődtem, mert olyan sokat hallottam rólad. Azt is rebesgetik, hogy …

   - Menj, míg jobban meg nem haragszom! – kérte az öreg mozdony.

   - Tényleg, miért élsz te itt olyan egyedül? Miért nem jössz vissza, hallottam, hogy nem te voltál a hibás.

   - Hagyd abba, és menj vissza, míg jobban be nem gurulok! – kiáltotta az öreg mozdony.

   Ezzel támadó robajt hallattatott. Dühösen nézett a fiatal mozdonyra. Amaz megijedt, sietve tolatott vissza.

   Az öreg mozdony lekapcsolta a lámpáit, lassan elindult.

   A fiatal mozdony egy kis idő múlva lelassult, megállt. Ő is lekapcsolta a lámpáit, hisz a nap elérte a horizontot, világosságot, fényt hozva a vidékre. A jobb ablak melletti kart visszaállította, s nagyon csendesen elindult az öreg mozdony felé. Sokáig kereste, meg is találta, az egyik hatalmas bozót mögötti sínen. Aludt. Mélyen, álmodott, magában beszélt. A fiatal mozdony óvatosan közelebb ment, szinte előtte állt meg.

   - Vigyázz! – kiáltotta álmában. – Vigyázz! A szakadék felé rohansz, állj meg, kérlek, ne tedd! Neeeeeeeeee….!

   - Nyugodj meg, öreg mozdony! – kérlelte a fiatal lokomotív.

   Az öreg mozdony tovább vergődött, hánykolódott.

   A fiatal mozdony még közelebb merészkedett, már-már túl közel, mikor véletlenül megérintette az öreg mozdony elejét. Nagyon megijedt, de az öreg mozdony csak hánykolódott álmában tovább. Összefüggéstelenül beszélt, kiabált.

   A nap már jó magasról szórta sugarait, mikor az öreg mozdony álmosan feltekintett, s maga előtt látta a fiatal mozdonyt, aki halkan szuszogva aludt előtte a síneken.

   Először arra gondolt, hogy mély kürthangjával felriasztja az alvó mozdonyt, de oly édesen aludta mézédes álmát, hogy nem volt szíve megtenni. Csak nézte-nézte, sokáig elfigyelte vonásait, mikor arra a felismerésre jutott, hogy igen megöregedett, s az öregségével egyre jobban mérgesebbé és mogorvábbá vált. Haragudott a világra, mindenkire, aki cserbenhagyta őt akkor, mikor meg akarta menteni az egyik mozdonyt.

   Történt egyszer, hogy nagyon sokat dolgozott az öreg mozdony. Híres volt teherbírásáról, fürgeségéről, rutinos tolatásairól. Azonban az egyik nap megfáradva tért haza a mozdony-garázsba, mikor azt a hírt kapta, hogy az egyik mozdony bajba került. Azonnal visszafordult, s elindult. Igen nagy bajban volt a kisiklott mozdony, hisz egy szakadék felé gurult lassacskán. Valahogy meg kellett állítani, nehogy lezuhanjon a mélybe. Az öreg mozdony óvatosan megközelítette őt, közben biztató szavakkal nyugtatta, hogy elterelje gondolatait a szorult helyzetéről. Közben kiengedte kampóját, hogy bele tudjon kapaszkodni a bajban lévő kollégája. Azonban nem mehetett túl közel hozzá, nehogy mind a ketten lezuhanjanak. Mélyen a lámpáiba tekintett, kérte, hogy ragadja meg a kampóra felaggatott sodronyt. Elkapta, megragadta. Ekkor az öreg mozdony lassan tolatni kezdett, húzta-vonta társát, de továbbra is beszélt és beszélt. Már majdnem sikerült biztonságos részre vontatni a bajba került mozdonyt, mikor a drótkötél hangos csattanással elszakadt. Ahogy visszatekintett az öreg mozdony, csak a zuhanó társát látta, aki némán zuhant a szakadékba. Az öreg mozdony motorja majdnem leállt a fájdalomtól, attól a tudattól, hogy képtelen volt segíteni. Órákig áll ott, megszűnt körülötte a világ. Fülében ma is hallja, ahogy mozdony társa élete darabokra zúzódik lent a mélyben. Nem is emlékezett arra, hogy került vissza a garázsba, de a következő nap reggelén elindult, míg mindenki aludt, elhagyta a fővonalat, s azóta él itt ezen az elhagyatott vonalon. Egyedül, igen magányosan.

   Ez a fiatal mozdony az első, aki erre tévedt, aki színt hozott az életébe, s az első találkozásuk alkalmával igen durván bánt vele. Már nem is bánta, hogy visszajött, nem akarta megijeszteni, tetszett neki, motorja teljesen átitatódott ismét szeretettel.

   Ahogy ezen elgondolkodott az öreg mozdony, a fiatal mozdony hirtelen felébredt, nagyon megijedt az öreg mozdonytól, felbőgette motorját, kapkodott, gyorsan a jobb oldali ablak melletti karhoz nyúlt, hogy mielőbb tolatni tudjon, de annyira gyorsan akart visszamenni, hogy az egyik kereke lecsúszott a sínről.

   Az öreg mozdony közelebb ment, a fiatal mozdony becsukta lámpáit. Az öreg mozdony csak ennyit mondott:

   - Ne félj, csak arra kérlek, hogy állítsd le a motorod, kapcsolj üresbe, lazuljanak el a kerekeid. Tedd meg, kérlek.

   A fiatal mozdony lassan kinyitotta a lámpáit, belenézett az öreg mozdony lámpáiba, melyek oly melegen és barátságosan néztek vissza feléje. Megtette.

   Ekkor az öreg mozdony annyit mondott:

   - Bármi történjék, ne szólj, csak tedd, amit mondok. Rendben?

   - Rendben! Azt teszem – válaszolta halkan a fiatal mozdony.

   Az öreg mozdony motorja felbőgött, hirtelen tolatni kezdett, majd nagy sebességgel elindult a fiatal mozdony felé, leugratott a sínekről úgy, hogy épp a kisiklott kerekek mellett ért földet. Még volt annyi ereje, hogy meglökje a bajba került mozdonyt, aki lassan gurulni kezdett a síneken.

   A fiatal mozdony öröme határtalan volt, de nem tartott sokáig, mert észre vette, hogy az öreg mozdony motorja lassan elhal, hangja tovaszáll. Lámpáit is alig tudta nyitva tartani. Teljesen belefúródtak kerekeit a földbe.

   - Maradj itt, ne mozogj, azonnal hozok segítséget! – kiáltott fel a fiatal mozdony.

   - Hagyd, nincs, aki megmentene egy ilyen csotrogányt – válaszolta.

   - Hálás vagyok neked, hogy megmentettél – szólt távozóban a fiatal mozdony. – Azonnal visszajövök. Kitartás!

   Telek-múltak a napok, azután a hetek és a hónapok, egyre esősebbre fordult az idő, az öreg mozdony lehunyt lámpákkal ugyanott állt, ahol segített kimenteni a fiatal mozdonyt. A fű és a gaz egyre jobban kezdte benőni kerekeit, egyes kúszó növények elérték ablakait, rozsda mardosta testét. Haldoklott.

   Egy fagyos, csípős reggelen hangos kürtszó hallatszott a távolból. Az öreg mozdony feltekintett, de alig látott valamit. Három mozdony állt előtt, köztük volt az a fiatal mozdony, akit megmentett.

   A három mozdony nem hitt a szemének. Tanakodtak, hogyan is lehetne megmenteni az öreg kollégát. A fiatal mozdonynak jutott eszébe, hogy sodronnyal biztos, hogy sikerül visszahúzni őt a sínekre. Egymásba kapaszkodtak, a fiatal mozdony a sodronyon keresztül energiát lehelt az öreg mozdonyba, aki lassan, de éledezni kezdett.

   - Kérlek, kapd el a drótkötelet és tedd a kampódra jó erősen. Mi hárman kihúzunk téged onnan – szólt a fiatal mozdony.

   Az öreg mozdony először csak legyinteni akart, de eszébe jutott a múlt.

   A fiatal mozdony többször feléje hajította a drótkötelet, melyet végre el is kapott az öreg mozdony. Megragadta, felerősítette azt, majd várt. A fiatal mozdony intett neki.

   A három mozdony egyszerre húzni-vonni kezdte őt, már elérte a síneket, mikor a sodrony hangos csattanással darabokra hullott szét. Nem volt mit tenni. Ráadásul a öreg mozdony egyik kerekét teljesen elemésztette a rozsa. A fiatal mozdony ismét energiát küldött neki, de hasztalan volt a próbálkozása. Az öreg mozdony nem éledt fel. Soha többé.

   Sokáig nézték az élettelen mozdonyt.

   Teltek-múltak az évek, mikor hangos gyermekzsivaj harsogta be az öreg mozdony környékét. Hatalmas vontatókkal felszerelkezett mozdonyok és vagonok álltak sorban, hevederekkel és sodronyokkal felemelték az öreg mozdony, s vontatni kezdték. Vitték tova, messze.

   Egy garázsban emberek csiszolták, festették, ecsetjeikkel csiklandozták, szépítgették. Felújították.

   Így került egy vasúti múzeumba az öreg mozdony.

   Azóta is ott áll, mindig gyermekek veszik körül, bárcsak tudnák, hogy milyen titkot őriz ez az öreg mozdony.

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Laptulajdonos

(Kiki, 2010.07.27 21:26)

Van még egy másik mesém ebben a témában.
Hamarosan felrakom.
Meghatott a bejegyzés.
Üdv: Kiki

zsoteraron@mailbox.hu

(Zsótér Áron, 2010.07.27 16:50)

Szép jó napot kívánok. Elérkeztünk a mai egyik meséhez aminek mindenkire volt hatása a családban. A magányos Mozdony felolvasása alatt a párom elaludt Marci fiam követelte a folytatást nekem pedig Deja vu érzetem támadt. Van egy karosszériás barátom akinek van egy régi öreg kis autója, olyan kis szeretni való kicsike. A kis autót összetörték egyszer, akkor megvette egy illető hogy rendbe hozza de nem tette kint állt az autó évekig félig szétszedve az udvaron, ette a rozsda. Mivel útban volt elvitette a roncstelepre majd beolvasztják. A barátom éppen alkatrészt keresett egy munkájához amikor a roncstelep sarkában megpillantotta a kis autót a saját nyomorában. Azt mondja szerelem volt első látásra a kis autó azóta több díjat nyert a legszebb veterán autó kategóriában.