Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A lottónyeremény

2008.04.16

 

 

 

 

Lottónyeremény

 

 

   Egyszer volt, hol nem volt, kezdhetném így is a történetemet, mert fele igaz, a másik fele, no meg csak valljuk be, azért lehetne igaz, mert ilyenek vagyunk.

   Tehát, történt egyszer, hogy egy iskola tanárijában, azaz mindkét tanárijában furcsa dolgok zajlottak le. A nyugodt, aránylag kiegyensúlyozott viszonyokat felborították a hófehér borítékok.

   Semmi gond egy-egy ilyen színű papirossal, hacsak nem valamilyen ismeretlen port tartalmaz, esetleg robbanószerkezetet. Erről szó sem volt.

   Mindenki megérkezik szépen lassan a munkahelyére, gondolataiban már a jegyeket osztogatja, mikor leülve a tanári asztalhoz, kihúzva annak fiókját, keze-szeme belebotlik az ominózus borítékba. Megfogja, megtapogatja, fény felé emeli, ragasztását vizslatja. Persze, hogy nem egyszerű dolog a belső tartalmát megtudni. Felvetődik a kérdés: „Felbontani, avagy nem felbontani?” S minden egyes alkalommal az első kérdés realizálódik. „Felbontani!” A kíváncsiság nagyobb úr a félelemnél és a gyanakvásnál.

   Bontás.

   Hűbele tanár úr, ki a leggyanakvóbb közülünk, lomhán félredobja:

   - Még csak meg sincs címezve! – csattan fel. – Megint egy reklámanyag, kell a  fenének. Az sem biztos, hogy az enyém. Ti is kaptatok?

   Ekkor Kiss tanár néni is kihúzza a fiókját:

   - Csak nem erre gondolt, tanár úr? – kérdezte bizonytalan hangon.

   - Ha nincs megcímezve, akkor igen. Jobban teszi, ha maga is eldobja. Ki tudja,  mi van benne.

   - Én azért kíváncsi lennék erre, magának is van benne valami? Felbontom.

   - Tegye, de én akkor elhagyom a tanárit – ezzel felállt és becsapva az ajtót, távozott a termébe Hűbele tanár úr.

   Kiss tanár néni akkurátusan, levélbontót keresve, felbontotta az ismeretlen küldeményt. Aztán alig kapott levegőt. Több tucat húszezres omlott ki belőle az asztalra.

   Ebben a percben érkezett meg az iskola „fekete-bárány” tanárnője, aki kolléganőjét egy halom pénz mellett pillantotta meg.

   - Jó reggelt! Csak nem rád szakadt az OTP? –  kérdezte, s ment tovább az asztalához.

   - Jó reggelt! – válaszolta Kiss tanár néni.

   A „fekete-bárány” leül, előveszi a naplókat, beírja azokat, majd távozni készül, ahogy mindig is tette.

   - Te nem nézed meg a fiókodat? – kérdezte hirtelen Kiss.

   - Nem hiszem, nem hagytam benne semmit, a termemben leszek, ha keres valaki. – Ezzel elhagyta a tanárit.

   Kiss tanár néni visszarakja a bankókat a borítékba, majd átmegy a dohányzó nevelőibe, ahol Glóbusz tanárnő épp abban a pillanatban bontotta ki a borítékját.

   - Bocsánat, hogy zavarok – kezdi Kiss -, de …. Úgy látom, tanárnő is kapott egy ugyanilyen borítékot.

   - Igen, de mi ez? Ki szórakozik velem?

   - Talán velünk? Még időm sem volt megszámolni, olyan sok húszezres van benne?

   - Mi az, húszezres? – csattant fel Glóbusz tanárnő. – Itt csak tízezresek vannak!

   - Szólni kellene az igazgatónak? Nem gondolja? – kérdezte Kiss. – Hűbele tanár úr is kapott, de ő félredobta, Kúprum meg ki sem húzta a fiókját. Mit gondol, tanárnő, a többiek is kaptak borítékot?

   Glóbusz tanárnő jobbra, balra ingatja a fejét, de szemével végigpásztázza a többi asztalt.

   - A fiókokban van, vagyis ott lehet – mondta Kiss.

   - Megnézhetnénk, abban nincs semmi rossz – mondta Glóbusz tanárnő.

   - Az nem jó, mi lesz, ha megtudják?

   - Nem elvesszük, hanem csak megnézzük! – mondta.

   Tanácstalanul nézték egymást. Majd hirtelen Glóbusz felállt, s kihúzta az egyik fiókot:

   - Itt is van egy! – kiáltott fel.

   - Tolja vissza, tanárnő, nehogy meglássák! Nehogy baj legyen!

   Ekkor valaki megfogta kívülről az ajtó kilincsét, lenyomta, majd elengedte.

   - Én nem akartam!

   - Semmi gond, biztos, hogy nem veszik észre. Mivel nem is tudják, mi lapul a fiókúkban.

   Aztán határozottan kinyílt az ajtó. Belépett-belibegett a tantestület ügyeletes üdvöskéje, Sziporka tanító néni.

   - Szerbusztok! Rövid értekezlet van, vagy csak én nem tudok róla?

   - Szia! Dehogy – válaszolt Kiss.

   - Csak nem értjük azt, ami reggel történt.

   - Már megint? – kérdezte Sziporka, majd a másik nevelői felé intett. – Nem tud nyugton maradni? Mindig csak vele van a probléma! Mondtam már,…

   - Nem, most nem róla van szó – szólt közbe Glóbusz tanárnő. – Kiss is talált egy fehér borítékot, melyben húszezresek, nálam meg tízezresek. Állítólag Hűbele is kapott, de ő fel sem bontotta. Kúprum be sem nézett a fiókjába.

   Sziporka gyorsan kihúzta fiókját, előhúzta a borítékot:

   - Elég vastag! Jó sok pénz lehet benne! – örvendezett fennhangon. Gyorsan felbontotta, aztán kirakta a pénzköteget az asztalra. Teljesen elkerekedett a szeme, mikor meglátta a rengeteg ezrest.

   - Hisz ezek csak ezresek? Ti is ezreseket kaptatok? Mennyit?

   Glóbusz és Kiss összenézett, azután Sziporkára. Nem válaszoltak.

   - Ja, ti húszezreseket kaptatok! – kiáltott fel hirtelen. – Akkor én miért csak ezreseket?

   - Én is csak tízezreseket.

   - Kiss, ha már meg nem sértődsz, megszámoltad? Mennyit? – kérdezte Sziporka.

   - Ha akarjátok, megszámolom, de nem tudom.

   - Tudod, nem azért, csak kíváncsiak vagyunk rá. Ugye Glóbusz.

   Glóbusz tanárnő csak ingatja a fejét, válasza elmarad, véleménye meg nem tudható, de látszik, hogy erősen gondolkodik.

   - Ötven darab – szólt Kiss.

   - Mennyi? – csattant fel egyszerre Sziporka és Glóbusz.

   - Ötven darab, pontosan – válaszolta félénken Kiss. – Akkor ez egy millió forint! Alig tudom elhinni!

   - Hűha, ez nem semmi! – kiáltott fel Sziporka.

   - Akkor nekem csak félmillióm van – mondta Glóbusz kissé lehangolva.

   - Akkor én mit mondjak? Nekem meg csak ötvenezer forint. Mi ez? Hogy képzeli, hogy merészeli? Ezt azonnal jelentem az igazgatónőnek. Össze kell hívni egy értekezletet, lehet, hogy még a rendőrséget is értesítenünk kell.

   - De hát nem lopásról van szó! –kiáltott fel Sziporka. Ezzel kirohant a tanáriból.

   Glóbusz szólalt meg legelőször:

   - Bárki is rakta ide, nem adom vissza, nem vehetik el.

   - De tanárnő, azt sem tudjuk, milyen pénz ez? És ha lopott?

   - Na ne, lopnak, majd beviszik a tanáriba, s szétosztják a tanárok között! Te sem hiszed ezt komolyan!

   - De be kell majd vallanunk az APEH-nél is!

   - S mivel tudod bizonyítani, hogy te sem loptad, vagy egyáltalán megkaptad? Én megtartom, az már biztos.

   Csengetnek. A tanárik kiürülnek, az első óra lassan, de mindenkinek letelik. Az első szünetben már egy kis hirdetőtábla fogadja az oktatókat. „A nagyszünetben rövid megbeszélés az igazgatóiban!”

   A második óra még lassabban telik.

   Az összes tanár siet az megbeszélt helyre, legutoljára az igazgatónő lép be.

   - Itt van mindenki? – kérdezte.

   Mindenki igenlően bólogat.

   - Szeretném megkérdezni, mi van ebben a borítékban, és azt is, hogy ki tette bele a pénzjegyeket!? Ezt igazán rossz viccnek tartom, mi a szándéka evvel? Ja,  mindenki kapott ilyen fehér borítékot?

   - Igen – hangzott az egyöntetű válasz.

   - Ráadásul nem is egyforma címletek vannak a borítékokban! – csattant fel Sziporka.

   - Még ezt is tudjátok? – kérdezte Hűbele tanár úr. – Jómagam még meg sem néztem. Valakinek felajánlhatom? Csak úgy látatlanban.

   - Legalább nézd meg, mennyi címlet van benne! – biztatta őt Glóbusz és Sziporka.

   - Nem kell. Leteszem ide az asztalra, vigyétek!

   - Hűbele tanár úr, nem te voltál az, aki meg akart viccelni bennünket? – kérdezte az igazgatónő.

   - A viccet még csak-csak bevallanám, de a pénzzel sosem tréfálnék, s ha adnék, akkor sem a tanári karnak.

   Kisebb morajlás futott végig az igazgatóiban.

   - Akkor ki volt? Választ mikor kapok? Addig fel sem bontom az én borítékomat, míg nem tudom meg az igazat.

   Mély csend ült a szobában.

   - Akkor még egyszer felteszem a kérdést. Ki volt? – kérdezte már-már arrogánsan. – Nem várok sokáig, ha nem vállalja magára valaki, akkor hívom a rendőrséget! Nos, mi a válasz erre? – kiáltott fel.

   Azonban senki nem válaszolt. Ekkor az igazgatónő lassan emelni kezdte a telefonkagylót, mikor Glóbusz tanárnő megszólalt.

   - Engem nem érdekel, hogy ki volt az, jómagamnak épp jókor jött ez a pénz, s inkább letagadom, hogy találtam is valamit.

   - Én nem is tudom. Nagyon kellemetlen, hogy nem egyformán kaptunk, de én sem akarom visszaadni.

   - Na igen, mert ti milyen sokat kaptatok! – csattant fel Sziporka. – Így könnyű! Mit csináljak az ötvenezer forintommal?

   Glóbusz tanárnő és Kiss tanító néni vállukat felhúzták, de nem válaszoltak Sziporka kérdésére.

   - Lenne egy javaslatom, mindenki adja be a közösbe és majd elosztjuk az egészet, lehetőleg mindenki egyformán kapna.

   Ekkor az igazgatónő lassan visszahelyezi a telefonkagylót, odamegy a dohányzó asztalhoz, lerakja a borítékját Hűbele tanár úr borítékja mellé. Sziporka tanító néni is lerakja gyorsan, majd várnak. Egyre feszültebb a légkör. Hallgatag tanító bácsi remegő kézzel kinyitja borítékját, azután visszarakja a zsebébe.

   - Megtartom – mondja halkan.

   Energy tanárnő kiveszi a borítékjában lévő összeg felét, zsebre vágja, majd a többi leteszi az asztalra.

   Sziporka feje egyre vörösebb lesz.

   - Hát ezt meg hogy gondolod? – csattant fel. – Én is leraktam a borítékot. Tedd te is ugyanezt.

   - Azt már nem, még így is többet raktam le, mint te.

   - De te többet is kaptál! – kiáltozott már-már Sziporka.

   - Az legyen az én gondom!

   - Ez nem fair!

   - Az élet sem az! Nem gondolod? 

   - Kúprum! Csak nem azt akarod mondani, hogy te nem is kaptál! – kérdezte Sziporka. – Hol van a te borítékod? Mennyi volt, van benne, ha még ki nem szedted belőle?

   Kúprum nyugodt mozdulatokkal leveszi hátizsákját, lassan előveszi a várt fehér borítékot, majd vár. Megmutatja, kelleti azt. A többihez képest a legvastagabbnak tűnik. Majdnem mindenkinek elkerekedik a szeme.

   Látszik, hogy a boríték bontatlan.

   - Tedd le az asztalra! – mondta Sziporka.

   - Miért tenném? Azt sem biztos, hogy ez az a bizonyos boríték, amire ti annyira vágytok – jelentette ki Kúprum.

   - Tedd le az asztalra! – kiáltott fel az igazgatónő.

   Odalép az asztalhoz, felveszi a saját borítékját, s kiveszi a benne lévő pénzköteget. Arca elfehéredik, kiterít vagy ötven darab régi százas bankót. Ekkor hirtelen feltépi Hűbele tanár úr borítékját, s kirántja a benne fekvő köteget, melyek csupán csak a tanítványok fénymásolt gyónói. Sziporka rögtön elveszi a pénzzel teli borítékját, azonnal zsebre vágja. Az igazgatónő szinte tépi, szaggatja Kúprumét, ki is vesz belőle egy köteg levelet, meg egy nagyobbat, három részre hajtogatva, olyan hivatalosat.

   - Semmi más, csak kilenc búcsúlevél, meg egy felmondólevél.

   Ezzel fogta magát Kúprum és kiment.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Laptulajdonos

(Tante Lisa, 2008.05.05 21:10)

Sajnos nem csak kitaláltak a személyek, igen is valósak, de a százalékos arányt nem mutatomm, mennyire.

helyedben ???

(figyelő, 2008.04.27 17:17)

mondd, hogy nem igaz!!!!!!!!!!!!!!!!!!