Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A zöld szikla

2008.04.23

Kép

http://www.dunapart-cafe.net/index.php?page=datapage&type=2&do=show&uid=8&lstpg=userlist&catid=&hpg=1&id=&lstdo=&picid=627&lstpgth=#udl

/A szerző engedélyével/

 

 

 

A  zöld  szikla

 

 

 

   Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy magas hegy, melynek északi oldalát sohasem sütötte a nap.

   Ott élt-éldegélt egy öreg juhász, ki az év minden napját kecskéi legeltetésével töltötte el.

   Egy nap azonban elszökött az egyik kecskéje. Nagyon neki búsult szegény feje, hisz semmije sem volt a kis kunyhóján kívül. Elindult, ment-mendegélt, de sehogy sem talált a haszontalan kecske nyomára. Már majdnem beesteledett, mikor mekegésre lett figyelmes:

   - A nem jóját! Megvan! – mondta magában az öreg juhász.

   S elindult a hang irányába. Teljesen besötétedett, mikor hirtelen elhallgatott a kecske, a juhász meg csak állt egy helyben, nem tudta, mi tévő is legyen.

   Nagyon elfáradt, megéhezett, de ekkor jutott eszébe, hogy a kunyhójában hagyta tarisznyáját, abban a megszáradt, hamuban sült pogácsáját. Körbe nézett, majd leült egy nagy zöld sziklára, melyet teljesen belepett a moha és a zuzmó. Megsimogatta, majd mondta:

   - Jó meleg lesz ez estére, ha most ráfekszem, subámmal betakarózom, nem lepi be a harmat reggelre, majd akkor megkeresem azt a kecskét.

   Ezzel leült, elhelyezkedett, jól betakarta magát, kezét feje alá rakta, majd mély álomba merült.

   Egyre hidegebb lett, álmában a juhász meg-megrázkódott.

   A reggel igen csípősen ébresztgette az öreget. Lassan felült, megdörzsölte a szemét, majd halkan megszólalt:

   - Szép jó reggelt mindenkinek! – még egy nagyot nyújtózkodott. – Micsoda álmom volt az éjjel! – kiáltott fel. – Egy hatalmas lakomán voltam, az asztalok telis-tele voltak minden finomsággal, de én meg csak ott ültem és néztem az ételt. Egy falat sem ment le a torkomon, pedig nagyon megéheztem – mondta szomorúan, s korgó hasára tette kezét.

   - Jól van, no! – kiáltott fel magában. – Megkeresem azt a kecskét, s megetetlek téged is.

   - Nem úgy van az! – kiáltott fel egy hang a juhász mögött. – Éhesen nem lehet dolgozni!

   Az öreg csak nézett maga elé, majd megfordult. Ám nem látott senkit.

   - Ki van ott? – kérdezte.

   Nem válaszolt senki.

   - Biztos, megint hallucináltam – legyintett a kezével.

   - Fordulj meg és reggelizzél! – szól hozzá az előbb hallott hang.

   - Miért tenném? – kérdezte. – Ki vagy?

   - Tedd, amit mondtam, aztán keresd meg a kecskédet!

   - Honnan tudsz a kecskémről? Követtél? – kérdezte meglepetten a juhász. – Erre még a madár sem jár. Jómagam is most vagyok itt először.

   - Tedd, amit mondtam! -  Szólt rá a hang erélyesen.

   - Végül is mit veszíthetek? – kérdezte magától.

   Ezzel megfordult, és alig hitt a szemének. Épp a háta mögötti szikla teljesen meg volt rakva finomabbnál finomabb ételekkel és italokkal. A juhász körbe járta, jól megnézte, aztán leült egy kisebb sziklára, eszegetni kezdett. Lassan, komótosan falatozott. Mikor jól lakott, felállt, lehörpintett egy kupa bort, száját megtörölte, fejét köszönésképpen megbiggyesztette.

   - Köszönöm – mondta végül a juhász. – Áldott legyen a neved, ki erőt adtál a további utamhoz.

   Felállt, felvette kabátját, s elindult. Ahogy ment-mendegélt, ismét hallotta kecskéjének mekegő hangját. Meg is találta. Haza vitte, bezárta, majd bement a viskójába.

   Ahogy levetette kabátját, észre vette, hogy a tarisznyája teljesen ki van tömve. Belekukkantott, rengeteg ételt pillantott meg. Nagyon meglepődött, mert azoktól az ételektől duzzadt tarisznyája, amelyeket nem tudott elfogyasztani reggel.

   Azóta gyakran visszajárt az öreg juhász a zöld sziklához, hogy hálát mondjon neki, mert minden egyes este, mikor visszatért a legeltetésből, étellel teli tarisznya fogadta őt.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.