Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Levél a túlvilágról

2010.11.03

Drága Fiam!
Drága Gyermekeim!

   Mostan jött el az az idő, hogy ne hagyjam szó nélkül, amit művelsz. El vagyok keseredve. Elhagytam a földi létet, reméltem, hogy megtalálom a nyugalmat és a boldogságot. Ám hiába, ide is megérkeztek azok a hírek, melyek lelki életem nyughatatlanságát okozzák. Sokáig törtem a fejem, szóljak-e Néked vagy sem, hittem, elrendeződnek a dolgok.
   Tudom, Te is meg voltál zavarodva, minden erődet és energiádat felemésztette a temetésem körüli hercehurca, mit a mai napig nem értek, miért is kellett annyira „puccosra” rendezni. Azonban nem is beszéltem arról, mit és hogyan szeretnék. Becsületesen eltemettél, azonban, hogy ebből is pénzt akartál kicsikarni testvéreidtől, az nagyon fájt. Ráadásul az a hercehurca, amit gerjesztettél, számomra érthetetlen. Tudomásomra jutott az is, drága fiam, hogy az általam odaadott pénzt nem továbbítottad testvéreid felé. Csak magát, a csekket! Erre mi szükség volt? Egyáltalán nem szép, amit tettél. Az összeg nem sok, de mégis végakaratomon esett csorba, mit letörölni nem áll módomban. S innen, a túlvilágról ténylegesen cselekedni sem tudok. Hova tetted a pénzt? Azt sem értettem, hogy az előre kifizetett temetésemet képes voltál behajtani testvéreiden, amihez kérted az egyik testvéred segítségét is. Helyettetek is magamat szégyellem. A szégyen virágait szeretném nektek átnyújtani, azonban még ezt is eladnátok, elkótyavetyélnétek, pénzzé tennél, tennétek.
   Már két és fél éve mentem el. Csendben. Igaz, életem nem volt oly halk, hisz ti vagytok a tanúim, bárhol voltam, izzott a levegő, amihez anyátok ritka jó indulata és tulajdonsága is kellett. Azok a nagyszerű veszekedések, acsarkodások, igazán ellátták a szomszédokat ingyen hírekkel, elkápráztatták a környezetünket. Mi aztán tudtuk egymást becsülni!! Mikor megkaptam törzsgárda jutalmamat, azt az ólomkristály vázát, a fejsze martaléka lett, mert még erre is féltékeny volt anyátok.
   Azonban visszatérnék arra a kevés örökségemhez, melyet – idő hiánya miatt – csak rátok akartam hagyni, de anyátok ebből épp úgy részesedik, mint egy odaadó feleség. Mint anya, már nem is minősítem.
   Mióta lettél ilyen pénzéhes, drága fiam? Miért nem elég az, ami van. Nem szenvedsz hiányt, mindened megvan! Boldogabb vagy, ha minél több dolgot halmozol fel? Nem hinném.
   A legutóbbi húzásod a testvéreddel már túlmegy minden határon. Eltitkolni egy örökséget! Az már nem semmi! Először bevetetted mákkal, s mikor az dugába dőlt, a költségeid csökkentése érdekében bedobtátok azt a földterületet, mint újabb örökség. Mi volt ezzel a célod, a célotok? Nem gondolod, hogy megütöd egyszer a bokád? Már meg sem kérdezem, hogy tudod ezt a lelkiismerettel elintézni. Szerintem, az kihalt a lelkedből. Szívtelen lettél, azonban ebben én is bűnös vagyok, hisz mikor körülöttetek kellett volna lennem, inkább a távoli munkát választottam. Féltem az apaságtól. Féltem attól, meg tudok-e felelni majd nektek. Jómagam is ugyanúgy neveltelek benneteket, ahogy azt tették velem a szüleim. Csakhogy a távolság és az időhiány miatt a verés az, ami jellemezte kapcsolatunkat. Soknak tűntetek nekem. S inkább gyáván megfutamodva, hétvégi apukává váltam. Sokáig nem is értettem, miért éreztétek olyan jól magatokat távol, a családi fészektől. Mikor kirepültetek, akkor értettem meg. Nem kérem a megbocsátást, mert ezt nem lehet ennyivel elrendezni. Azt azonban sajnálom, hogy sohasem mondtam nektek, hogy büszke vagyok rátok.
   Jelen esetben azonban képtelen vagyok hallgatni, drága fiam. Csak arra kérlek, hogy amíg lehetséges hagyd abba kisded játékaid, pénzsóvársággal átitatott cselekedeteidet.
   Te sem leszel boldogabb, s ne hidd azt, hogy a túlvilágon megkapod végső nyugalmadat, mert jómagam sem. Ráadásul zavar azt a tudat, hogy képtelen vagyok a cselekedetre, s csak üzenni tudok, ami vagy eljut a szívedig vagy sem. Utóbbi esetben elkárhozol, melyet semmi esetre sem szeretnék.
   Tégy legjobb belátásod szerint, miközben hallgatsz a szívedre. Ne másért, tedd meg magadért.

Túlvilági üdvözlettel:                   Apád
                                                  Apátok

 


 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Kiki

(Laptulajdonos, 2011.04.30 07:43)

Akkor már értem, van ez így, de véletlenül se hidd, hogy valós a történet, mert mindennemű hasonlatosság csak is a véletlen műve.
:)

Ismered

(Irén, 2010.12.29 10:52)

Ismerös ez a történet.