Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Mióta tudnak a nyulak tojásokat festeni?

2011.04.24

 

Mióta tudnak a nyulak tojásokat festeni?
 
 

 

miotatudnakanyulakfesteni.jpg


 

   Réges-régen, mikor még az állatok értették egymás és az emberek nyelvét, volt egy nagy tyúkfarm, ahol élt egy gőgös nagy kakas, aki rettegésben tartotta az összes állatot, főleg a tyúkokat.
  Híre ment, hogy az emberek minden tavasszal egy érdekes ünnepet ülnek, mikor lányok igen sok tojást főznek meg és festenek be, s elajándékozzák azokat egy kölnivizes locsolkodás után. Nagyon hangos ekkor a világ.
   A nagy kakas meg akart gazdagodni, és kitalálta azt, hogy ha tyúkok nemcsak megtojják a tojásaikat, hanem be is festik azokat, akkor nyithat egy úgynevezett „Húsvéti Tojások Boltját”.
   Azonban bármivel is festették be a tyúkok a tojásaikat, az másnapra kifakult, vagy a festék lepergett.
   Éktelen haragra gerjedt, fel s alá járkált a szemétdombon. Törte a fejét, hogyan tudná megvalósítani tervét.
   Már majdnem beesteledett, mikor meghozta a döntését. Összehívatta az egész farmot, és ezekkel a szavakkal adta hírül mindenkinek:
   - Megparancsolom, hogy a vén tyúkok szedjék össze kosarakban a tojásokat, s vigyék el a közeli Nyúlföldre, ahol az együgyű nyulak befestik a tojásaimat! S mihelyt elkészültek vele, hozzátok vissza! Már holnap reggel indul az első kosárszállítmány! Az első négy tyúk, aki elviszi nem lesz más, mint Lili, Mimi, Vivi és Kiki.
   A tyúkok szeme teljesen elkerekedett. Tudták, hogy a négy legöregebb tyúkról volt szó, akik már csak azzal foglalkoztak, hogy kedvességükkel szórakoztatták a fiatalokat, kotkodácsolásukkal vidították fel a szomorú napokat.
   A négy tyúk egész éjjel gyűjtögette a tojásokat. Kora reggel keltek útra.
   Mentek-mentek, mendegéltek, de a Nyúlföldet még hírből sem hallották. Bárkivel is találkoztak, csodálkozva húzták fel a vállukat.
   Mikor már magasan sütött a nap, bementek a közeli erdőbe, s úgy döntöttek, hogy csak délután indulnak tovább, mihelyt alább hagy a nagy hőség.
   Ahogy pihentek és bóbiskoltak, Lili különös alakokra lett figyelmes. Hosszú fülük volt, testüket sűrű pihék borították, furcsa módon mentek, mindig mosolyogtak, kezükben és vállukon ecseteket tartottak. S ami az útjukba esett, mindent lefestettek.
   Lili azonnal felkeltette bóbiskoló társait:
   - Keljetek fel azonnal! – kiáltotta el magát. – Megtaláltuk a Nyúlföld lakóit!
   A többi tyúk lassan, de magához tért, s a Lili által mutatott irányba tekintett. Alig akarták elhinni.
   - Ők azok! Megvannak! – sóhajtotta el magát Mimi.
   - Mire várunk? – tette fel a kérdést Kiki. – Menjünk oda, és festessük be velük a tojásokat, s induljunk azonnal vissza!
   - Nem olyan egyszerű az, Kiki – mondta Vivi. – Mi van akkor, ha …
   Elszomorodtak a tyúkok, csőrüket lógatták. Észre sem vették, hogy a nyulak odaértek a tyúkokhoz. Egyből levettek egy-egy tojást, s azonnal festeni kezdték azokat. Az egyik szebb lett, mint a másik.
   Amikor a tyúkok észrevették, alig győztek csodálkozni a nyulakon. Ahogy lement a nap, készen is voltak az egész kosár tojással. A nyulak pacsit dobtak egymásnak, mosolyogva indultak volna haza, mikor a legidősebb tyúk eléjük lépett.
   - Mivel tartozunk? – kérdezte. – Tudjátok, …
   A nyulak összenéztek, majd mancsaikkal legyintettek.
   - Tudjátok, a nagy kakas…
   - Tudjuk, de nem eszik a kását ennyire forrón! – mondta a legkisebb nyúl. – Csak hozzátok ide a tojásaitokat, majd mi befestjük! Mindenki jól jár, mi szeretünk festeni, ti pedig keményen megdolgoztok ezért.
   Így a nyulak és a tyúkok megegyeztek.
   Minden nap egyre nagyobb kosarakkal indította el a tyúkokat a nagy kakas, aki egyre telhetetlenebb lett.
   A nyulak szívesen festegettek, de egyre nehezebben tudták a nagy kakas kívánságait teljesíteni.
  Egy nap úgy döntött a nagy kakas, hogy elkíséri a tyúkokat. Alig hitt a szemének, mikor meglátta a nyulakat, akik rövid idő alatt színes ruhákba öltöztették a tojásokat. Azonban a kakasnak támadt egy ötlete:
   - Nem úgy megy ám, nyúl barátaim! Mától megparancsolom, hogy mintákat is fessetek a tojásokra. Sokkal kelendőbbek lehetnek, tudom.
   A nyulak összenéztek, majd a legidősebb így szólt:
   - Nagy Kakas, azonban milyen minta felelne meg a számodra?
   A kakas megvakarta a tarkóját, tanácstalannak látszott.
   - Tudod, mit, Kakas, van egy ötletem, megfestjük neked a mintákat, és majd eldöntöd.
   - Rendben – egyezett bele.
   A nyulak körbevették a nagy kakast, és festeni kezdték őt. Míg festették a kakast, összehívatták az erdő összes lakóit. Mikor elkészültek vele, a nyulak visszavonultak, hogy bemutathassák új művüket. Ekkor hatalmas nevetés rázta meg az erdőt.
   A nagy kakas nem értette, mi is történt. A tyúkok is eltakarták tollaikkal az arcukat.
   Kínjában a nagy kakas elrohant a közeli folyóhoz, majd belenézett.
   Legelőször nem is akart hinni a szemének. Mikor másodjára beletekintett a víztükörbe, egy nagy papagájt pillantott meg.
   Dühében meg sem tudott szólalni, színei még erősebbek lettek. Hirtelen futásnak eredt.
   Olyan messzire futott, hogy nem is hallottak a nagy kakasról.
   Azóta a nyulak és a tyúkok minden évben együtt festik a csodálatosabbnál csodálatosabb tojásokat, hogy minél szebbé tegyék az emberek tavaszi ünnepét, a Húsvétot.
 
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.