Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


PlayBpoy Nyuszi vándorlása

2011.04.25

 

 
 
 
 
PlayBoy Nyuszi vándorlása
 
 
Történt egyszer
         Réges-régen,
PlayBoy Nyuszit
         Megismertem.
Barátságban
         Éltünk aztán,
Elviseltük a
         Világ baját.
Volt nekem egy
         Ellenségem,
Szépséges nő
         Képében,
PlayBoy Nyuszit
         Elvarázsolta,
Oldalára
         Állította.
Száműztek az
         Országomból,
Szívem igen
         Bánatos volt.
Egy nap aztán
         Hírét vettem,
PlayBoy Nyuszit
         A gonosz
Ugyanúgy, mint
         Engemet,
Galád módon
         Elkergette.
Úgy gondolta
         PlayBoy Nyuszi,
Bocsánatot
         Kell kérni.
Elindult a
         Vándorútra,
Nyomomat
         Felkutatja. 
Ment Keletnek,
         Nyugatnak,
Aztán Délnek
         Északnak.
Kérdezte a
         Madarakat,
Legelőn az
         Állatokat,
Szellő vitte
         Felhőket,
Aranysárga
         Sugarakat.
Hegyek ormára
         Felmászott,
Nagy tavakat
         Átúszott,
Sötét erdő
         Közepében,
A végtelen
         Réteken,
Jelt keresett.
         Reménytelen.
Mikor mindent
         Felkutatott,
Búsan haza
         Ballagott,
Ült egy hétig
         Szobájában,
Szomorú fejét
         Lógatta.
Jött a tél
         Csípős széllel.
Sűrű vastag
         Szürke köddel.
PlayBoy Nyuszi
         Nagyon fázott 
Fáskamrából
         Gyújtóst hozott.
A kandallót
         Jól megrakta,
Ajtót résnyire
         Nyitotta.
Halkan csak egy
         Nevet mormolt,
Szomorúan
         Engem hívott.
„Hol lehetsz te,
         Jó barátom,
Hidegben a
         Világot járod!
Bárcsak te is
         Itt lehetnél,
A nagy tűznél
         Melegednél.
Kérlek, Téged,
         Istenem,
Dórit küldd
         Vissza nekem!
Megbántam már,
         Amit tettem,
Bocsánatát
         Tőle kérem.
Soha többé
         Meg nem bántom,
Segítem őt
         Minden áron.”
Ahogy ezt
         Playboy Nyuszi
Könnyes szemmel
         Elmondta,
Valaki az
         Ajtófélfát
Ütemesen
         Kopogtatta. 
PlayBoy Nyuszi
         Felpattant,
Az ajtóhoz
         Odarohant,
Megfogta a
         Kilincset,
Beengedte a
         Vendéget.
Nem vendég állt
         Az ajtóban,
Hanem a régi
         Barátja.
Egymás szemébe
         Néztek,
Mély levegőt
         Vettek,
Átkarolták
         Nyomban egymást,
Szavak nélkül
         Is jól tudták,
Jöhet baj a
         Barátságra,
Ám ha szíved
         A helyén van,
Megbocsátást
         Is kaphat.
Azért vigyázz,
         Mert a lélek,
Olyan, mint egy
         Csoda-ékszer,
Könnyen
         Összetörheted,
S darabjaira
         Széthullik,
Soha többé
         Nem tudod
Őket
         Összeilleszteni!
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.